Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - Rekatolizáció Felső-Magyarországon

Kónya Annamária - Kónya Péter

II. Rudolf Bocskai István

Habsburg-ellenes felkeléseknek köszönhetően tulajdonképpen a 17. század utolsó harmadáig tartott.

A protestánsok viszont nem tudták teljes mértében kihasználni a törvényileg adott jogot a vallásszabadságra, sem a saját politikai helyzetük erősödését, de a dinasztia helyzetének gyengülését sem a háborús konfliktusok időszakában (főképpen a harmincéves háború alatt). A protestantizmus vallási fejlődésében a legnagyobb sikernek számít az evangélikus á.h. egyház felső- és alsó- magyarországi szervezetének kiépítése.207 A következő években a protestáns szövetség meggyengült, és a század felének végéig ismét folytatódtak az egymással való összetűzések, habár már nem olyan erővel. Ez lehetővé tette a katolikus egyház számára az uralkodó segítségével befejezni belső megújulását és a sikeres rekatolizáció kezdetét.

A rekatolizáció első sikerei a 17. század első felében a katolikus egyház két fontos személyiségével, esztergomi érsekekkel vannak összekapcsolva: Forgách Ferenccel és elsősorban Pázmány Péterrel. Pázmány buzgósága az ellenreformáció iránt leginkább abból a meggyőződésből fakadt, hogy Magyarország törökök általi pusztítása és a kor minden nehézsége az ország patrónusától, a Szűz Máriától való elfordulás büntetése lett. Pázmány tevékenységének a trónváltás is kedvezett. Mátyás „langyos,, hozzáállása után az új magyar királynak II. Ferdinánd, a katolikus hit hű követője lett megvá207 A zsolnai 1610-ben, a szepesváraljai 1614-ben.

82