Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Szlovák (ill. szlovák-magyar) mezővárosok és református gyülekezeteik
Kónya Annamária — Kónya Péter zete. Több városlakó majdnem 40 forinttal tartozott a prédikátornak. A leányegyházak lakosai főleg Hardicsán voltak elégedetlenek voltak a prédikátorral, mivel az elhanyagolta kötelességeit, viszont a vizitátor azzal áltatta a papot, hogy bizonyosan a késlekedő fizetségek lehetnek ennek fő okai.421 Az 1673-as pozsonyi törvényszéken a terebesi prédikátor is jelen volt. Mivel a neve az iratokban nem maradt fenn, valószínűleg az Bélyi Pál lehetett. A gyülekezet leghamarabb Thököly Imre felkelése alatt alakult újra a 70-es évek végén illetve a 80-as évek elején és egészen II. Rákóczi Ferenc felkeléséig, illetve a nagy pestis járvány végéig létezett. Valamikor a század fordulóján a gyülekezet patrónusa, Homonnai grófnő saját költségein megjavíttatta a templomot és a parókiának 80 mezőt adományozott a határ két oldalán. A 18. században bizonyosan két parókia létezett Terebesen, ami természetesen két prédikátor, egy magyar és egy szlovák működését is feltételezi. Az említett időszakban négy papról van tudomásunk Terebesen: Némethi Zsigmond, Szalai, Szatmári és Szepesi. 1709 - 1710 között az egész országot elérte az utolsó nagy pestisjárvány, mely legnagyobb mértékben Terebes és környékét sújtotta leginkább (illetve a mai kelet-szlovákiai síkság egész területét). A járvány áldozatául estek a református nemesek és a parasztok többsége, és azok akik megmaradtak, nem tudták tovább megtartani gyülekezeteiket. A nemes Horváth család igyekezett megújítani a kálvinista egyházi életet, de Erdődy Gábor, egri püspök megakadályozta azt. A templomot és mindkét parókiát, de a határban levő 34 mezőt elkobozta és a pálosoknak adományozta.422 Ezekre az eseményekre valamikor a 18. század első negyedében került sor, mivel az 1725 - 29-es országos összeírásban a terebesi gyülekezet már nem szerepel. A 18. század második felében a helyi reformátusok, akik három nemesi- (Horváth Imre és Adám és Somogyi György), 12 paraszt- és egy zsellér családból álltak, Miglészre jártak templomba és a helyi prédikátornak fizettek az egyházi szolgálatért. Kérésüket, hogy a milhostovi pap járjon istentiszteleteket tartani Terebesre, a földesúr Besenyei József a pálosi apát fenyegetései után nem engedélyezte.423 Nagymihály Legkésőbb a 16. század feléig a reformáció győzedelmeskedett Fel- ső-Zemplén egy másik gazdasági és kulturális központjában, Nagymi421 DIENES, Dénes: Zempléni vizitációk..., 388. 422 DIENES, Dénes (ed.): A Zempléni Református Egyházmegye öszeírása 1782..., 98 - 99. 423 DIENES, Dénes (ed.): A Zempléni Református Egyházmegye öszeírása 1782..., 98 - 99. 160
