Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Szlovák református gyülekezetek

Kónya Annamária - Kónya Péter

fíliákkal.293 Természetesen szlovák hívek lakták (a magyar nemesek mellett) a két szepesi református gyülekezetét is Márkusfalván és Batizfalván.

így összesen a 17. század első felének folyamán a mai Kelet-Szlovákia területén több, mint 150 szlovák református egyházi gyülekezet létezett. Ha meggondoljuk, hogy egy részüket (a nyelvhatár visszaszorítása előtt) magyarok és ruszinok, és más, ténylegesen evangélikusok lakták, a rekatolizá- ció kezdete előtt a 17. század felében legalább 100 - 120 református egyházgyülekezetben éltek szlovákok a mai Kelet-Szlovákia területén.

Ez a szám már a rekatolizáció ideje alatt a 17. század utolsó harmadában jelentősen csökkent. Arról a hiányosan megmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyvek mellett az egri egyházmegye 17. századvégi templomösszeírása (amely azonban szintén hiányos és pontatlan) számol be. Adatai szerint a 17. század utolsó éveiben református templomok a következő szlovák (vagy valószínűleg szlovák) falvakban léteztek: Abaúj vármegyében Lengyelfalva,

Vajkóc, Gecse, Boksa és Olcsvár, Zemplén vármegyében Vécse, Magyarizsép,

Lasztóc, Kazsu, Gercsely, Miglész, Kis- és Nagyazar, Alsókörtvélyes, Kemence (Abaúj), Gatály, Kisruszka, Málca és Bacskó, Sáros vármegyében Haraszti (Abaúj), Senyék, Somos, Abos, és Ung vármegyében Lakárd, Pin- kóc, Zahar, Szenna, Pályin, Zebegnyő, Nagyszeretva, Kisszeretva, Viszoka, Kolibabóc, Németporuba, Vámoslucska, Kisverbóc, Sztrajnyán, Kiszalacka, Nagyzalacka, és Vinna.294 Néhány Ungmegyei szlovák faluban közösen éltek a reformátusok a görög-katolikusokkal, ill. egy templomot is használtak: Jenkén, Karcsaván, Nagyribnyicén, Kisribnyicén, Baskócon, Sárosremetén, Zavatkán, Hanajnán, Ubrizsen, Jeszenőn, Szobráncon, Vajnatinán, Kereszten, Prekopán és Koromlyán.295

Már ezekből az adatokból szembetűnő az új, másvallású lakosság bevándorlása, amely nagyobb számban telepedett le az északon fekvő szlovák református falvakban. Ez a folyamat még jelentősen megerősödött a következő század első felében, és elsöpörte a szlovák református anyaegyházak többségét. így a 18. század második felében a három Tiszáninneni esperességben csak kb. 37 szlovák református egyházi gyülekezet létezett.

293 Az is valószínű, hogy egyeseket csak a földesurak és azok háztartásainak lakójai alkották.

294 LESKÓ, József (ed.): Adatok az Egri egyházmegye történelméhez. Eger 1907,278 - 307.

295 Ibidem, 305.

Úrasztali terítő, 17. század

118