Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
SZLOVÁK REFORMÁTUSOK A TISZÁNINNENI KERÜLETBEN - Szlovák református gyülekezetek
Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században Az abaúji esperesség területén a 18. század végén a következő anya- és leányegyházak léteztek: Vajkóc (f. Királynépe, Haraszti), Beszter (f. Alsó- és Felsőolcsvár, Lengyelfalva, Izdoba), Alsókemence (f. Felsőkemence, Os- vacsákány), Györke (f. Osva, Regete, Ruszka) és Pethőszinye.296 A zempléni esperességben szlovák reformátusok laktak Gálszécs (f. Kohány, Gerenda), Miglész (f. Nagyruszka,Vécse) és Tőketerebes (f. Hardicsa)297gyülekezetei- ben. Az ungi esperesség zempléni területein szlovák református gyülekezetek voltak a következő falukban: Málca, Bánóé, Tussá, Fűzessér, Szálók és Rákóc, Ung vármegye területén: Vámoslucska (f. Gézsény, Felsőreviscse298), Nagyszeretva, Pályin és Jenke (f. Pinkóc).299 Természetesen a 18. század második felében még más falvakban is éltek szlovák reformátusok. Közben a rekatolizáció folyamán elveszítették azonban gyülekezeteiket, amelyek csak a következő években, a vallási türelem korszakában jöttek létre újból. Közelebbi információkat a szlovák református gyülekezetekről csak az ungi esperesség adatai szolgáltatnak a 18. században. Belőlük is tisztán kitűnik a parókiák és fíliák számának csökkenése. A század közepén, 1752-ben az esperesség ún. szlovák részét 8 anya- és 12 leányegyház alkotta: Tusa (f. Tusaújfalu), Bánóc, Fűzessér (f. Lasztomér), Málca (f. Pet- rik, Márk, Kacsanó, Falkus), Abara (f. Mészpest), Vámoslucska (f. Zavatka, Gézsény), Nagyszeretva (f. Kisszeretva, Pályin), Bező (f. Zahar).300 De 1762- ben mint szlovák ajkút csak 4 anyaegyházat neveztek meg: Málca, Bánóc, Tusa és Lucska.301 A következő évben 7 parókia volt említve: Nagyszeretva, Lucska, Fűzessér, Bánóc, Tusa, Rákóc és Málca.302 így tulajdonképpen egy évszázadalatt a szlovák reormátus gyülekezetek száma harmadjára apadt. Ez a csökkenés sokkal nagyobb mértékű volt, mint az összes református gyülekezeteknek az egyházkerületben, sőt a mai Szlovákia területéhez képest is. A szlovák református gyülekezetek feltűnő apadásának okait viszont nemcsak azok etnikai jellegében kell keresni, hanem objektív - szociális, gazdasági, demográfiaiokokban is és az egész terület etnikai viszonyaiban. Ennek a fejlődésnek a következő okai voltak: még a 17. század folyamán megszűnt a legtöbb felső-zempléni homonnai 296 TiREL Sárospatak, R. A. III. 3/14: Abaúji esperesség, szepsi és kassai járások egyházlátogatásai, 1800- 1823. 297 DIENES, Dénes (ed.): A Zempléni Református Egyházmegye öszeírása 1782. 298 HARASZY, Károly: Adalékok az Ungi református egyházmegye történetéhez. Nagyka- pos 1931, 183. 299 TiREL Sárospatak, K. gg. IV. 5: Liber Ecclesiae seu Matricula Dioecesis Ungensis, confecta et conscripta Anno MDCXVIII seniore Petro Zombori... (1616 - 1772). 300 KIRÁLY, Péter: A keletszlovák nyelvjárás..., 31. 301 TiREL Sárospatak, K. gg. IV. 5: Liber Ecclesiae seu Matricula Dioecesis Ungensis. 302 KIRÁLY, Péter: A keletszlovák nyelvjárás..., 31. 119
