Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)

REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - Tiszáninneni református gyülekezetek a 18. században

Kónya Annamária - Kónya Péter

Az ungi esperességet a 18. század első negyedében 34 anya- és 49 leányegyház alkotta: Abara (Nézpest), Bátfa (Palló), Bés (Iske), Bező (Zahar), Bu- daháza (Veskóc), Butka (Dubróka), Csap (Ásvány), Csicser, Deregnyő (Sza- lók), Eszeny (Szalóka), Jenke (Alsó- és Felsőnémeti, Tasolya), Kisdobrony (Teleki), Kisgejőc (Nagygejőc), Korláthelmec (Szerednye, Ignéc), Lazony (Kácsánd, Falkus, Berettő, Márk, Málca, Gatály, Kis- és Nagycsebb, Lasz- tomér, Füzessér), Lucska (Csecsehó, Zava, Tiba), Minaj (Ketergény), Mok- csa (Mogyorós, Kérész), Nagydobrony (Csomonya), Nagy- és Kisszeretva (Pályin, Kráska), Nagyráska (Hegyi), Nagyszelmenc (Major, Ptruksa), Nyá- rád (Mocsár, Kelecsény), Őr, Palágy (Gálocs), Petrik, Radvánc, Salamon (Záhony), Sztrajnyán (Vinna, Nagymihály), Tarnóc, Tussaújfalu, Vaján (Ku- szín, Krucsó, Morva), Vajkóc, Vásárhely (Hór, Bánóé).253

A zempléni esperesség 53 anya- és 38 leányegyházból állt: Alsóberecki (Felsőberecki, Vajdácska), Biste (Kolbása), Bodrogkeresztúr, Bodzásújlak (Garany, Kásó, Kiszte), Boly, Cigánd, Erdőbénye, Erdőhorváti, Felsőre- gmec, Füzér (Pusztafalu), Gálszécs (Kohány), Hardicsa, Hotyka, Jesztreb (Imreg, Szürnyeg), Kajata, Katrád, Karcsa (Pácin), Kazsu (Barancs), Kenézlő, Királyhelmec (Kisgéres), Kisbári (Nagybári, Csarnahó), Kistárkány (Bély, Agárd), Kovácsvágás (Káponya), Ladmóc, Lasztóc (Kázmér), Legénye, Luka (Karos), Magyarizsép (Cselej, Kelecsény), Miglész, Mihályi, Nagyazar (Kisazar), Nagygéres (Őrös), Nagykövesd (Kiskövesd), Nagyroz- vágy (Kisrozvágy), Nagytoronya (Kistoronya), Nyíri (Kápolna), Olaszlisz- ka, Perbenyik (Láca), Petrahó, Riese (Semjén), Sára (Zsadány), Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szentes (Véke), Szilvásújfalu (Kozma), Szomotor, Szőlőske (Borsi), Tolcsva, Vámosújfalu, Villy (Vitány, Radvány), Viss (Zatkod), Zemplén (Kisújlak).254

A kerület territoriális terjedelme a század elejétől nagyon nem változott, a négy esperesség kölcsönösen behatolt a szomszédos vármegyék területére. A még létező kisszámú sárosi gyülekezet az abaúji esperesség része volt. Összehasonlítva az egy századdal későbbi adatokkal, meg lehet állapítani, hogy a Tiszáninneni református kerületben nem következett be a gyülekezetek számának drámai csökkenése. Míg a 17. század elején körülbelül 291 parókia és 428 leányegyház, (hozzáadva 20 parókiát és 5 leányegyházat a sárosi esperességben), tehát egységesen 719 gyülekezett létezett, addig a csökkenés (523 gyülekezetre, köztük 311 parókia és 212 leányegyház) inkább a gyülekezetek teljes számát érintette, amely 30%-ban állapodott

253 ESZE, T. (ed): A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása 1725 - 1729. In: Egyháztörténet 1. évf., 1958, 1. sz., 54-55.

254 ESZE, T. (ed): A magyarországi református eklézsiák és prédikátorok első hivatalos összeírása 1725 - 1729. In: Egyháztörténet 1. évf., 1958, 1. sz., 55 - 56.

102