Kónya Annamária: Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században (Sárospatak, 2013)
REFORMÁTUS EGYHÁZ FELSŐ-MAGYARORSZÁGON - Tiszáninneni református gyülekezetek a 18. században
Szlovák reformátusok a XVI - XVIII. században Református templom Rimaszombaton és Abaujszinnán meg (719-ről 523-ra). Az anyaegyházak száma azonban, a rekatolizáció és más negatív tényezők ellenére, még 3%-kal szaporodott, mindössze 235-tel, azaz 33%-kal csökkent viszont a leányegyházak száma. Az esperességek- ben néhány változás ment végbe, és egyes fii iák parókiák székhelyei lettek. A csökkenés leginkább Sáros vármegyét érintette, és ugyan a 17. század konkrét időszakából hiányoznak a releváns adatok, bizonyosan állíthatjuk, hogy a 18. század első negyedéig megszűnt a sárosi református gyülekezetek 90%. A csökkenés szintén nagymértékben érintette Torna vármegye területét, de legkisebb módon volt érzékelhető Zemplén és Ung vármegyében, ahol főleg az 1663-ban elszakadt szlovák evangélikus á.h. gyülekezetek kiválása volt arra hatással. Ez a mérsékelt apadás nem csak a rekatolizáci- óval, de demográfiai tényezőkkel is befolyásolva volt. Ugyanis az 1711-es pestisjárvány után több falu néptelenedett el, és azután új, nem református lakossággal volt újra betelepítve.255 Már ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy a rekatolizáció folyamán a Tiszáninneni kerület sokkal jelentősebb károkat szenvedett az északon fekvő területein, amelyek a helvét hitvallás hazai elterjedésében is a peremvidéket jelentették. Éppen ott csökkent szembetűnően a gyülekezetek száma, s ez nemcsak az állammal támogatott rekatolizáció miatt, hanem a nagyszabású belső migráció következtében. így a 18. század folyamán néhány tucat 255 Az elnéptelenedés legjobban Zemplén és Ung vármegye déli részeit sújtotta, ahol legtovább kitartott a felkelés; a katonaság gyakran ment keresztül a területen és feldúlta azt, amit az 1715-ben kelt összeírás is mutat. 103
