Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - Az 1629. évi tanulmányi reform és következményei
és bizonyos esetekben külön tanulócsoportjaik voltak. Kedvezményeket is kaptak, ezért a közrendű diákság kezdetben bizalmatlanul fogadta a változásokat. „Az öreg deákságnak soha kegyelmeteknek úgy nem kell kedvezni, hogy ő érettek az nemes emberek gyermeki az scholából kifogyjanak, kinek sok s nagy okainak számlálásával mi kegyelmedet nem terheljük; adott Isten kegyelmednek annyi talentumot, magától is meg tudja gondolni; többi közt, ha az ecclesiának patrónusi nem lesznek az nemes emberek gyermekiből, mit várhatunk” - írta az időközben erdélyi fejedelemmé választott Rákóczi Tolnai István pataki főprédikátornak. A kedvezmények elsősorban azt jelentették, hogy a nemesek számára kőből épült kis lakásokat biztosítottak, 1637-1638-ban két esztendő alatt például tizennégy ilyen „kamora” épült, s a férőhelyek száma negyvennel bővült. Az étkezésért viszont fizetniük kellett, amivel nem voltak túlságosan megelégedve. Ez a kérdés hosszú éveken keresztül visszatérő problémaként jelentkezett, noha az egyházmegyei elöljárók igyekeztek orvosolni a bajt: „Ha a húst ázalékkal, káposztával, borsóval, kásával, darával vagy lencsével főzik, ne vegyen a praebitor több húst 25 dénárnál, ha pedig semmi ázalék mellette nem leend, 50 dénárért vegyen húst. Ami a bor-osztást illeti, abban a senior és a praebitor ne a deákok akaratján járjon, hanem a mesterén, amint a lexben [törvényben] is fel vagyon írva; minden tizedik hordónak egyikét elossza, úgy hogy negyven hordóból, ha négyet kioszt, többet ne merészeljen kiosztani.” Feszültségek forrása volt szintén, hogy a tanulásban haladottabb polgári származású diákok, egyes nemesek szülei szerint, túl sok pénzt kértek, ha fiaikhoz nevelőként megfogadták őket. A gondok és a panaszok ellenére egyre több nemesi származású diák tanult a kollégiumban, 1629 és 1639 között 203 fő írta alá az iskola törvényeit. A polgári (nem nemes) származásúak száma ebben az időszakban 250. Az 1638-as egyházlátogatás során fel is jegyezték: „A deákok és a nemesek igen szaporodnak, kevés a kamora.” Rákóczi György öröme mégsem lehetett teljes, mert nehezebben megoldható bajként jelentkezett a tanítás színvonalának csökkenése, amit a kollégium egyházi elöljárói is megállapítottak. A három tanárból kettőt hanyagnak találtak. Rákóczi tiszttartói azt írták a fejedelemnek, hogy a tanárok különösen a nemes emberek gyermekei iránt mutatnak „idegenséget”. Pedig a fejedelem Erdőbényei Deák Jánost, aki korábban fiainak házitanítója volt, s akinek egyetemi tanulmányait fedezte, kifejezetten a nemesek tanárának alkalmazta Patakon. Erdőbényei azonban nem kedvelte ezt a feladatot. Aggályosnak találta a nemesek és a polgári renden lévők tanulásának elválasztását. Nehezményezte azt is, hogy a nemes diákok már úgy kerülnek a keze alá, hogy túlságosan befolyásoltak a megelőző tanulmányaik során tapasztalt módszerektől, így ő nem taníthatja őket célravezetőén. Javasolta a fejedelemnek az iskola átszervezését, különösen azt, hogy tekintsen el a nemesek elkülönítésétől, s hogy egységes szervezettel egységes módszer alkalmaztassák a tanításban. Rákóczi ezt ekkor elutasította, viszont az idő Erdőbényeit igazolta, mert 1648-ban így szervezték át a tanulmányi rendet. Bizonyos, hogy az iskolai élet feltételei nem voltak tökéletesek Patakon. Egyes források azonban arra világítanak rá, hogy a nemesség nem kedvelte az iskolai keretek közötti, szervezett tanulást. Kecskeméti Alexis Jánost már idéztük fentebb, de nála is megbízhatóbb Bethlen Miklós erdélyi főnemes személyes tapasztalatokon alapuló megállapítása. Több tanulótársa felében-harmadában otthagyta az iskolát, s ezt általános gyakorlatként fájdalmasan említi: a nemes ember gyermeke „a scholát a judiciummal [ítélőképességgel] tanulható legszebb üdőben” elhagyja. Panaszkodott a nemességnek a tudományok és tudósok iránti „gyűlölsége” miatt is. Minden jelent31 A nemes diákok névsora
