Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)

Dienes Dénes: PROTESTÁNS ISKOLA A 16. SZÁZADBAN - A protestáns iskolázás homályos kezdetei, 1538-1557

8 A PROTESTÁNS ISKOLA A16. SZÁZADBAN A tavasz leírásának részlete a kódexben: A legfelső egekig ragyogó az idő, szikrázik a levegő, szelek fúj dogálnak, a hó elolvad, futnak a patakok, csörgedeznek a forrá­sok. A hegyek között már csak a csúcsokon marad hó. A fák koronái, az ágak rügyei sarjadni kezdenek, növekszik a vetés, zöldülnek a rétek, szépülnek és színesednek a virágok. Megindulnak a vízen a hajók. Levelekbe öltöznek a fák, s a földfűtől lesz díszes, a legelők új takarmányt növelnek. Minden visszanyeri erejét. Énekelnek a madarak, zeng a fülemüle. Az egész föld ismét virulni kezd, szépséggel ékesül, s olyan lesz, mint a legszebb, leggyönyörűségesebb menyasszony, aki tarka színű ru­hába öltözik, hogy tetszésére legyen az embereknek lakodalmának napján. ” A pataki iskola színvonalára utaló adat, hogy 1440 és 1514 között 13 diákot kül­dött tanulmányainak folytatására a lengyelországi Krakkó egyetemére. Patak meglehetősen erős földesúri befolyás alatt élt, mert itt rendezte be reziden­ciáját a Perényi család. Ugyanakkor bizonyos fokú önkormányzatisággal rendelkezett a város, papját, tanítóját maga választotta, még ha egyeztetnie is kellett a patrónusi jogait komolyan vevő földesúrral. Az a tény, hogy birtokközpont lett, előnyhöz is juttatta, mert elősegítette gazdasági fejlődését. A jelentős méreteket öltő szőlőmű­velés és borkereskedelem az átlagosnál jobb életszínvonalat biztosított a mezővárosi parasztpolgárság számára. Ebből következően képes volt a helyi kultúra legfontosabb műhelye, az iskola érdekében anyagi áldozatot hozni. Perényi Péter A PROTESTÁNS ISKOLÁZÁS HOMÁLYOS KEZDETEI 1538-1557 A protestáns iskolázás Sárospatakon a középkori plébániai iskola szerves folytatá­saként formálódott ki a reformáció során. A kezdeteket a hagyomány 1531-re teszi. Tény, hogy Perényi Péter bizonyos mértékig Luther tanainak hatása alá került, kör­nyezetében megfordultak a magyarországi reformáció legelső munkásai. Ez hosszabb távon kihathatott a város vallási életére is. István pataki plébános, akiről 1538 és 1541 között vannak adataink, lutheránus volt. O feltehetően azonos a Wittenbergben is tanult Gálszécsi Istvánnal, aki az 1536-ban megjelent, a reformáció szellemében ké­szült művét Perényinek ajánlotta. Gálszécsi 1535-től szülőhelyének (Gálszécs) isko­lájában volt tanító, feltehetően befolyásolta a pataki plébániai iskola reformáció je­gyében való átalakulását. Ennél egyelőre többet nem mondhatunk, mert az iskoláról közvetlen adat nem áll rendelkezésünkre. 1538-at követően Sárospatak reformációja egyre erőteljesebben bontakozott, aminek következtében a ferences barátok elhagyták a várost 1546-ban. Az időköz­ben Ferdinánd király börtönébe került Perényi Péter levelezést folytatott Luther wit­tenbergi munkatársával, Philipp Melanchtonnal. Sajnos, csak híradás maradt arról a három levélről, amely 1542-ben kelt, s melyekben Perényi „terveit és reformatikus nézeteit” közölte Melanchtonnal. A fogságban lévő főúr az ifjúság neveléséről, temp­lomok és iskolák létesítéséről írt a magyarokat kedvelő wittenbergi tanárnak. Mindez azért fontos, mert azt a következtetést mindenképpen megengedi, hogy a pataki pro­testáns iskola a nagybefolyású földesúrnak nem lehetett ellenére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom