Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - Az iskolateremtő jogprofesszor - Kövy Sándor
megfordult Patakon egy-két képviselőjük. Ám 1838-ban megszakadt a folytonosság, s a következő években—évtizedekben csak kivételes esetben iratkozott be egy-egy görögkeleti hallgató a kollégiumba. Kövy kifejezetten népszerű professzora volt a kollégiumnak, jóllehet a ránk maradt anekdoták, visszaemlékezések szerint habitusa miatt nem feltétlenül számíthatott volna diákjai lelkesedésére. Már viszonylag fiatalon is keveredtek viselkedésében a lelkiismeretességre, türelmességre, illetve a lobbanékonyságra utaló jegyek. S egyes visszaemlékezések szerint nyersessége öregedésével párhuzamosan fokozódott. Ugyanakkor nemcsak megharagudni tudott, hanem képes volt megbékélni és saját hibáit beismerni, illetve hallgatóinak a teljesítményét elismerni is. Kövy természetéről talán Kossuth Lajos emlékei a legjellemzőbbek. Kossuth először azzal hívta fel magára tanára figyelmét, hogy tüntetést szervezett ellene. Miután egyik, túlságosan hosszúra nyúlt előadásán Kövy észrevette, hogy a hallgatók türelmetlenkednek, mozognak, lábukkal szándékosan topognak, „Hitvány gazemberek!” felcsattanással hirtelen kivonult a teremből. Erre Kossuth kivezényelte társait a mezőre, s kinyilvánították, hogy amíg meg nem követi őket a professzor, nem hajlandóak az órákon részt venni. Harmadnapon aztán Kövy kurtán-furcsán bocsánatot kért tanítványaitól: „hát feledjük el, ne vesztegessük a drága időt, menjünk tovább!” Kossuth emlékei szerint ekkor jelentette ki Kövy, hogy „a dominus Kossuthból országháborító lesz!” A második nevezetes alkalom Kossuth és Kövy kapcsolatában már pozitív, elismeréssel teli - bár ekkor sem hazudtolta meg magát a rigorózus professzor. Kossuthnak és társának kitűnő vizsgafeleletét hallva nemcsak dicsérte a fiatalokat, hanem hivatalos helyen (ti. iskolai vizsgán) cseppet sem veszélytelen szavakkal kifakadt a központi hivatalok „szakembereire” is: „.. .ez a két fiatalember itt jobban tudja a törvényt, mint az egész királyi tábla, melyet holmi tudatlan prelátusokból [főpapokból], bárókból, vicispányokból [alispánokból] szednek össze anélkül, hogy megegzaminálnák [megvizsgálnák, levizsgáztatnák].” Az elsősorban és döntően tanári, s csak kisebb részben tudósi életművet hátrahagyó Kövy Sándor tekintélye élete végére akkorára nőtt, hogy - még a nyelvújításban elfoglalt konzervatív álláspontja ellenére is — egyértelmű volt: az akadémiai mozgalomnak ő lesz a sárospataki képviselője. Am a megtiszteltetés meglehetősen későn érte. Súlyosbodó betegsége miatt mindössze két alkalommal vett részt az alakulással kapcsolatos megbeszéléseken, majd felmentését kérte. Végül négy nap híján azt sem érhette meg, hogy munkatársai benyújtsák az alapítás dokumentumait az uralkodónak. A hosszú időn át, több mint három és fél évtizeden keresztül szolgáló tanár a leg- kivételesebb helyzetű pataki professzornak számított. Népszerűsége, hírneve és gazdagsága révén egyaránt messze kiemelkedett a helyi átlagból. Ennek ellenére számos tényező megakadályozta a még nagyobb, igazán maradandó eredmények elérésében. Elsőként szaktudományának alacsony fejlettségi szintje említhető meg. Emiatt tudásának, energiájának javát ismeretterjesztő tankönyvek megírására kellett fordítania — önálló, eredeti kutatásokat nem folytathatott. Másrészt szintén a kezdetleges viszonyokból következett páratlan közkedveltsége: mivel alig-alig tudott más az övéhez hasonló tananyagot átadni az ifjaknak, rengeteg hallgatóval került kapcsolatba. Ez nyilvánvalóan kedvezően hatott ismertségére, tekintélyére és anyagi helyzetére, de mindemellett visszavetette őt az igazi alkotómunkától. A nagy lehetőséget, az akadémiai tagságot pedig már nem érhette meg. S végül nem feledkezhetünk meg saját, rendi-nemesi korlátáiról sem. A nyelvújítás körüli harcokban, s például Pánczél vár87 Kossuth Lajos és Szemere Bertalan - Kövy leghíresebb tanítványai
