Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - Egy tévelygő nyelvújító? - Barczafalvi Szabó Dávid
A FELVILÁGOSODÁSTÓL A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG 88 Barczafalvi Szabó Dávid aláírása megye radikalizálódásával szembeni elhatárolódásában is megnyilvánuló szemlélete alapján kijelenthetjük, a reformkori politikusgeneráció több meghatározó személyiségét kinevelő Kövy Sándor szívesen megmaradt volna a feudális alapok megerősítésénél. Polgárosodásban játszott szerepe így - legalább felerészben - kívül esett a szándékán. EGY TÉVELYGŐ NYELVÚJÍTÓ? - BARCZAFALVI SZABÓ DÁVID Rendkívül fordulatos, ám nem kifejezetten szerencsés sors jutott Barczafalvi Szabó Dávidnak. A pataki kollégium egykori diákja már megválasztott professzorként kapott lehetőséget arra, hogy céltudatosan a fizika és matematika tudományában képezze magát tovább Göttingában. Hazatérése után, 1792-ben foglalta el híres és közkedvelt elődjének, Szilágyi Mártonnak a katedráját. Ezt követte sajátos, vegyes érzelmeket gerjesztő tanári ténykedése. Ha működésének mérlegét kívánjuk megvonni, mindenképpen pozitívumként említhetjük, hogy nagyon sokat tett a pataki iskola énekkarának fejlődéséért. Élére állt ugyanis az addig jobbára öregdiák (praeses) által vezetett testületnek, komoly szervezeti szabályzatot alkotott, s szakszerű alapokra helyezte az összhangzatos éneklést. Ezeket az újításokat követően vált a pataki kollégiumi kórus a város kulturális életének meghatározó szereplőjévé. Ugyancsak Barczafalvi nevéhez fűződik a természettan magyar nyelven való tanításának bevezetése: tanítványai kérésére 1794- től hirdette meg anyanyelven az óráit, s így két évvel megelőzte a magyar tanítási nyelv kollégiumi bevezetését. Ugyanakkor 1794-ben ő volt az intézmény rector—professzora, s így részben mindenképpen felelőssé tehető a már említett deákzendülést eredményező eredeti konfliktusért, részben pedig ő volt az egyik legnagyobb kárvallottja is a botránysorozatnak. Az ifjúság erejét rosszul felmérő, a felmerülő fejleményekre rugalmatlanul reagáló Barczafalvi a zendülők támadásának fő célpontja lett: egy pasquillusban „Parasztfalvinak” csúfolták, egy éjjel pedig kőzáport zúdítottak a házára. Még súlyosabb következménye lett egy 1805. évi esetnek, amelyben szintén felmerült a felelőssége. Az év legelején esedékes seniori számadás során a mindenki által erkölcsösnek ismert Miskolczi Mihály több mint 700 forinttal nem tudott elszámolni. Ezért még az ellenőrző deputatio végzése előtt borotvával megsebezte a nyakát, majd a Bodrog jege alá vetette magát. A megdöbbentő öngyilkosság kivizsgálásánál kiderült, hogy elsősorban nem őt kellett volna elmarasztalni. Valójában két professzor, Barczafalvi és Tóth-Pápai Mihály kényszerítették szabálytalan hitelnyújtásra, majd cserbenhagyták a szerencsétlent, s az adósai maradtak. Ez a botrány mindkét professzor „erkölcsi vesszőfutásával” és lemondásával végződött. A tekintélyében erősen megtépázott, hitelét vesztett Barczafalvi tehát viszonylag fiatalon, alig 50 évesen hagyta el Patakot. Élete hátralévő, valamivel több, mint két évtizedét (1828-ban halt meg) visszavonultan, hivatal nélkül töltötte el. Ám ez nem jelenti, hogy ne hallatott volna magáról. Már pataki működése során is bizonyította, hogy elkötelezett híve a magyar nyelv ápolásának. Sőt már azt megelőzően, az 1780-as években aktív részese lett a magyar kultúra terjesztésének. Két ízben, 1784-ben és 1786-ban is ő szerkesztette a pozsonyi Magyar Hírmondót. Ezt követően pedig a nyelvújítási mozgalom egyik leginkább kereszttűzbe került személyiségévé vált. Nem véletlen, hogy már Patakra kerülésekor azzal az egyházkerületi
