Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - Az iskolateremtő jogprofesszor - Kövy Sándor
A FELVILÁGOSODÁSTÓL A SZABADSÁGHARC BUKÁSÁIG 84 Kövy Sándor professzor lét csaknem teljesen kitöltő hatalmas vállalkozás eredménye a ma is álló kollégiumi épületegyüttes nagy részének elkészülte volt. A tervezéssel 1806-ban kezdődő munkálatok végét már nem érhette meg: a súlyos financiális nehézségek miatt évekig szünetelő építkezés csak 1847-ben ért véget. Vay József áldozatkészségét mutatja, hogy feleségével, Mocsáry Erzsébettel közösen hat alapítványban összesen 29.000 forintot ajánlott föl az iskolának. Ez halálakor az összes vagyonának több mint egytizedét jelentette. A híres Vay-Mocsáry alap létrehozói eredetileg úgy rendelkeztek, hogy száz évig ne nyúljanak az összeghez, csak azt követően fordítsák a kollégiumot segítő építkezésre, fejlesztésre. Az eredeti szándékot azonban a körülmények hamar felülírták: már az 1810-es évek devalvációi során elértéktelenedett az alapítvány, így annak utólagos feltőkésítésére kényszerült az egyházkerület. A történeti irodalom szintén Vay érdemének tudja be a nagy tanulmányi reformot. Erre azonban már hivatalba lépésének évében sor került, ami nyilván azt jelzi, hogy az ehhez szükséges egyéb feltételek (mások igényei, bizonyos szellemi tőke) már valamivel korábban felhalmozódtak. Egy Vay Józsefhez hasonló, tettre kész vezetőnek ebben a helyzetben inkább már csak be kellett fejeznie az előkészületeket. Ezt támasztja alá, hogy Kövy Sándor korszakváltásnak is beillő meghívása, s ezzel együtt a jogi oktatás reformja már Vay megérkezése előtt megkezdődött. így ha nem is feltétlenül túlzó Kazinczy későbbi, híres visszaemlékezése, Vay kortársainak jelentőségét mindenképpen elhomályosítja. Mindennek ellenére arra kiválóan rávilágít, hogy a korszak sárospataki reformtörekvéseire nagyon nagy szükség volt: „Ha ki most ismeri a virágzó Patakot, nem fogja hihetni, mely bomlott állapotban vala az mind addig, míg azt Vay József újjá nem teremtette.... Egy áldott szokás tartá rendben a nem legrosszabbakat: hogy az iskolákhoz tartozóknak ismertessenek, sorba járák vasárnaponként a négy professort, s ilyenkor egy-két szikra vetődék leikeikbe.” AZ ISKOLATEREMTŐ JOGPROFESSZOR - KÖVY SÁNDOR Kövy Sándor pataki működése döntő jelentőségű a kollégium életében. Részben azért, mert szakértelmét országszerte elismerték és kizárólag érte, az ő előadásaiért özönlettek joghallgatók a legkülönbözőbb vidékekről a Bodrog partjára. Ez a kollégium számára tekintélynövekedést és számottevő plusz jövedelmet eredményezett. De Kövy kapcsolataiból és pataki munkáján messze túlmutató egyéb megbízatásaiból közvetett módon is profitált kenyéradója, hiszen ezek által Sárospatak nevét az addigiaknál jóval vastagabb betűkkel írták át hazánk képzeletbeli kulturális és közéleti térképén. Ráadásul nemcsak arról volt szó, hogy egyszerűen egy híres tanár került a professzori testületbe. Kövy Sándor hosszú, élete végéig tartó pataki működése azt jelzi, hogy szervesen beilleszkedett az ottani mindennapokba, s széles körű tájékozottságát, befolyását sikeresen igazította a pataki viszonyokhoz. Nem kívülállóként végezte a dolgát, hanem aktív részesévé vált a helyi eseményeknek, sőt, egy idő után igen karakteres alakítója is lett a kollégium szellemiségének. Kövy Sándor nemesi szülőktől származott, a Hajdú vármegyei Nádudvaron született 1763-ban. Tanulmányait szülőhelyén kezdte, majd a debreceni kollégiumban folytatta. Itt a szokványos iskolai pályafutást járta be, amelynek végállomásaként a békési Sarkad tanítója lett. Kétévi tanítói szolgálat után 1784-ben azonban a po
