Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
Ugrai János: „A NEMZETI ELŐHALADÁS NEVEZETES IDŐSZAKA” 1777-1849 - Korszakalkotó személyiségek - Az úttörő főgondnok - Vay József
83 i KORSZAKALKOTÓ SZEMÉLYISÉGEK AZ ÚTTÖRŐ FŐGONDNOK - VAY JÓZSEF Igazán tekintélyes főgondnokot választott magának a Tiszáninneni Református Egyházkerület a 18. század legvégén Vay József (1752-1821) személyében. Régi Szabolcs vármegyei család sarja volt. Ősei állítólag már az államalapítás korában feltűntek a Kárpát-medencében. De az írásos források is patinás múltról tanúskodnak: a 13. század végétől megkerülhetetlen tényezői voltak a térség, s azon belül elsősorban Szabolcs vármegye közéletének. Olyannyira, hogy a Vayak adták az 1735-ben megszerveződött tiszáninneni szuperintendencia első főgondnokát: Vay József édesapja, Vay Abrahám (1697-1762) töltötte be ezt a tisztet. A család befolyására jellemző, hogy Ábrahám három fiából kettő is követte őt ebben a tisztségben: Vay István 1776-1788 között viselte a tisztséget, Vay Józsefre pedig 1796-ban esett a választás. (A kettő között Báji Patay József állt a világiak részéről a szuperintendencia élén.) A Vayak a 19. században is megőrizték közvetlen szerepüket a térség egyházi és kulturális életében. Ennek megfelelően találó a Sárospataki Füzetek Vay Józsefre emlékező rövid kis írásának megjegyzése, miszerint ha a 16. században a Perényiek, a 17. században pedig a Lorántffyak és a Rákócziak iskolája volt a pataki kollégium, akkor a 18-19. században a Vayak a legfőbb gazdái az intézménynek. Vay József 1750-ben született. Sárospataki tanulmányait pesti olasz-, francia- és némettanulással, majd pedig budai jogi stúdiumokkal egészítette ki. Mindössze 34 éves volt, amikor a miskolci gyülekezet főgondnokául választotta, de 1786-ban már Szabolcs megye alispánjává, 1789-ben pedig helytartótanácsossá és a hétszemélyes tábla ülnökévé emelték. A századforduló országgyűlésein (1790-1791, 1802, 1805, 1807, 1811) nemcsak részt vett, hanem hangadó, lázadó vezéregyéniségévé vált a vármegyei nemességnek. Előbb Borsod, majd Szabolcs követeként vívott ki óriási tekintélyt a nemesség körében. Elkötelezett szabadkőműves volt. A miskolci páholynak gróf Török József nagymester után Vay volt a második embere. Nem véletlen, hogy II. Lipót külön feljegyzésben hívta fel Sándor Lipót figyelmét a tehetséges, s éppen ezért az udvari érdekeket különösen veszélyeztető Vayra. Aggodalma jogos lehetett, hiszen az országgyűléseket megelőző informális nemesi találkozókat, az ún. kis diétákat rendre az ő házánál tartották meg a követek. A nehezen ellenőrizhető elbeszélések szerint II. József is csodálattal adózott Vay tudásának és bátor fellépésének, következetes magatartásának. Egyházkerületi főgondnokként elsősorban Vay kezdeményezőkészségének köszönhető az egyházmegyei határok újrahúzása, s ezáltal egy könnyebben érvényesíthető egyházigazgatási rend bevezetése. Szintén Vay lépett fel eredményesen a 17. században egyszer már működött kollégiumi nyomda újraindítása érdekében. Igaz, eleinte nagyon sok bosszúságot okozott az üzem az elöljáróknak: a rosszul felszerelt műhely szakemberhiánnyal küszködött, s évről évre veszteséget termelt. Többszöri próbálkozásba, s közel két évtizedbe telt, mire megfelelő bérlő gondoskodása alá tudták helyezni a nyomdát. Ezt követően viszont döntő módon hozzájárult ahhoz, hogy a kollégium be tudta tölteni regionális kulturális központi szerepét. Az itt kiadott tankönyvek, ima- és énekeskönyvek, tudományos művek, folyóiratok, kalendáriumok stb. nemcsak az oktatás hatékonyságát növelték, hanem tágabb értelemben is biztosították a térség olvasóközönségének folyamatos gyarapodását. Vay József másik, a nyomda újraindításánál nagyságrendekkel nagyobb volumenű vállalkozása a nagy építkezés ösztönzése s megindítása volt. A 19. század első feA nagy reformok mozgatója - Vay József főgondnok
