Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
VIRÁGZÁS ÉS SZÉTSZÓRATÁS - A REFORMÁTUS KOLLÉGIUM A 17. SZÁZADBAN - Feszültségek és robbanások az iskola életében - a diáklázadások
amely a lelki-szellemi élet területét érintette. Ilyenkor a lázadás kitörési kísérlet volt a réginek a keretei közül, s vele az újnak a befogadásához követelt magának lehetőséget az ifjúság. A zendülések mögött tehát egyszerre kell keresnünk az anyagi és spirituális okokat, bizonyos szociológiai összefüggések kereteiben. Azt is megegyezzük még, hogy diáklázadások másutt is voltak a 17. század folyamán, Debrecenben például legalább olyan gyakran, mint Patakon (1627,1631,1644,1650,1657). Az iskolai életről szólva, már említettük a szomorú 1618. évi eseményt, amikor az ifjúság a bormérés szabadságának erőszakos korlátozása miatt egyenesen fegyvert is fogott. Az ekkor megölt Kaposi István diák neve mellé beírták az anyakönyvben, hogy az iskola szabadságának védelme miatt halt meg, maradjon meg emlékezete. Már itt és ekkor megnyilvánult a későbbi hasonló megmozdulások során is tapasztalható testületi szellem, az iskola létét és sajátos helyzetét biztosító privilégiumok közös számontartása és védelme. Ugyanakkor a senior bejegyzéséből arra is következtethetünk, hogy az anyagi kiváltságok megóvása a szabadság eszményével kapcsolódott össze. S ez akkor is lényeges, ha tudjuk, hogy ez a szabadság a korban szokásos „nemesi” összefüggésben értelmezhető. Zendülésnek tekinthetjük az 1642. esztendő során történteket is, noha számos tekintetben eltért a többi hasonló megmozdulástól. A mozgató rugója az eseményeknek a puritanizmus volt, amely Tolnai Dáli Jánossal költözött az iskola fali közé, s aminek legfontosabb mozzanatait már ismertettük. Az ifjúságot azonban az osztotta meg, hogy tanáruk, Tolnai János pedagógiai magatartásából nem egyformán szűrték le a maguk számára azt, amit képviselt, ti. az életszentség követelményének kiterjesztését az élet minden vonatkozására. Tolnai lelkivilága nem volt összhangban a pataki diákság egy részének életérzésével, mások viszont azonosulni tudtak vele s lelkesen fogadták, így menthetetlenül meghasonlást teremtett újszerű tanári magatartása. A megosztott ifjúság egyszerre lázadt fel ellene és mellette. A Patakon jelentkező új szellem éppen ebben a zendülésben mutatta meg erejét. Ellenérzéseket váltott ki, mert természete szerint döntésre hívott. A következő megmozdulásra 1648-ban került sor. A zempléni egyházmegyei zsinat új rendszabályok életbeléptetését határozta el, amint erről is volt már szó a maga helyén. A döntés elsősorban a tanítási rend átalakítását célozta, de érintette a coetus kezelésében lévő anyagi javak felhasználását is. Az alumnusok számát 40 főre csökkentette, ugyanakkor kötelezte az ifjúságot, hogy jövedelmének egy részét fordítsa az iskolai közcélokra, például az épületek karbantartására. Az ifjúság privilégiumai elleni támadásként értékelte a döntést, fellázadt és elhagyta az iskolát. Megmozdulását bizonyos szociális problémák is motiválhatták. A lelkésznek készülő diákok támogatást kaptak, a nemeseket szüleik taníttatták, a világi pályára készülő nem nemes származásúak — az úgynevezett neutralisták vagy mendikánsok - saját költségen voltak kénytelenek tanulni. Úgy tűnik, hogy 1648 előtt közülük is kerülhettek ki olyanok, akik részesedhettek az ingyenes közétkeztetésben (publica mensa), viszont a zsinat döntése elvette tőlük ezt a lehetőséget a jövőben. Kénytelenek voltak a coetus szőlőjének megmunkálásával foglalkozni - a legtöbbször a tanulmányaik kárára - némi jövedelem megszerzése végett. A döntés persze irigyelt helyzetbe hozta a papnak készülő diákokat, ami hosszabb távon nem tett jót az iskolai közszellemnek. Mindenesetre az ifjúság egységes fellépésében megnyilatkozott egy bizonyos demokratikus szellem, amennyiben a tiltakozásban részt vettek azok is, akik továbbra is élvezhették a jótétemények hasznát. 41 Református diák ábrázolása a 17. században
