Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)

SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Ismét egyházi kezelésben - a tanítóképző aranykora

akadály, köztük leginkább az anyagi nehézségek hátráltatták a folyamatot. Eleinte az egyházkerület önerőből kívánta teljesíteni a feltételeket. Egy progresszív kultúradó kivetését tervezte, amelyet nem kényszerből róttak volna ki a hívekre, hanem társadalmi neveléssel ösztönözték volna őket az áldozatvállalásra. Révész Kálmán püspök évi 50 millió koronás felajánlása minta is lehetett volna a nagyvonalú támogatásra, de példáját nem követték sokan.

Huszonöt éves tanítóképzős találkozó 1939-ben

Ezért aztán jónéhány évet kellett várni, míg a tervből valóság lett. A tanítóképző 1929 nyarán került ismét az egyházkerület fennhatósága alá. Az átvétel zökkenőmentesen zajlott: a képző épületét, a telket és az ingóságokat 50 évre adta át az állam — azzal, hogyha az egyház képtelen lenne a finanszírozásra, bármikor visszaveszi az irányítást. Az iskola továbbra is részesült államsegélyben, aminek nyomán az új fenntartó köteles volt a más vallású tanárok tovább foglalkoztatására és a más vallású diákok felvételét is tartósan garantálnia kellett. Ennek megfelelően a következő időszakban erősödött ugyan a képző református jellege, de valóban nem vált kirekesztővé. A visszavétel előtti esztendőkben rendre 50%, azt követően pedig 70% körül alakult a kálvinista diákok aránya. Mellettük a római és görög katolikus fiatalok tanultak viszonylag nagy számban.

Eleinte sajátos viszony jellemezte a főiskolát és a képzőt. Az utóbbi ugyanis formálisan nem vált azonnal a főiskola szerves részévé. Tartalmi és pénzügyi tekintetben is önálló intézetként kezelte az egyházkerület a képzőt, s azt hivatalosan a főiskola testvér-intézeteként aposztrofálták. Ugyanakkor a közös gyökerek és a közös fenntartó révén az első perctől egyértelmű volt, hogy szellemiségében, feladat-meghatározásában, a valláserkölcsi nevelés kérdésében vallott felfogásában a képző hamarosan mégis csak a főiskola egyik ágává válik. Ezt segítették elő a közös ünnepélyek, az egységes vezetés alatt szervezett bibliakörök és missziói munkák, a közös ifjúsági egyletek, a Sárospataki Ifjúsági Közlöny közös szerkesztése. A II. világháborúra érett meg a helyzet, hogy az addig különálló tantestületek egyesüljenek: a frontra irányított képzős tanárokat a gimnáziumi és teológiai tanárok átoktatásával tudták helyettesíteni. Majd pedig ennek tapasztalatait megfontolva a háború után hivatalosan is elhatározták a felek a teljes egyesülést. Erre 1947 szeptemberében került sor.

Természetesen a pataki intézményt is meghatározták azok az országos oktatás- politikai törekvések, amelyek a tanítóképzés színvonalának javítását, a képzés presztízsének növelését célozták. így az eleinte mindössze hároméves képzés 1882-ben négy-, majd korszakunk elején, 1924-ben ötévessé bővült. 1938-ban újabb nagysza