Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Ismét egyházi kezelésben - a tanítóképző aranykora
KÜZDELEM A PERIFÉRIÁRA SZORULÁS ELLEN 180 Mészöly Dezső (1918-2011) költő, műfordító - pataki diákként az Angol Internátus lakója volt csak laktak az épületben, de nem ott étkeztek (hanem a Tápintézetben), s bizonyos további jótéteményektől is elestek — mindezért 250 pengőt tartoztak fizetni. A manzárdszobában lakó legszegényebbeket pedig 100 pengős internátusi díj terhelte. Az utóbbi csoportba 12-en nyerhettek felvételt, miközben a másik két kategóriába rendre 35-40 fő került be. Emellett azt is megengedték a szülőknek, hogy internátusi bentlakás nélkül írassák be gyermekeiket az angol tagozatos gimnáziumi osztályba. Ám ezek a diákok is kötelesek voltak részt venni a délutáni angol gyakorló órákon, amiért a reformátusok havi 15, a más vallásúak 25 pengővel tartoztak az iskolának. E megoldásokkal sikerült ötvözni a „szegények iskoláját” és a „csipetnyi Oxfor- dot”. Szomorú, hogy alig két évtized adatott ennek a mintaintézménynek a működésére. A 20. századnak legjelentősebb épületi öröksége az iskolakertben látható Angol In- ternárus — mai megnevezéssel: Kossuth Internátus. Már a század elején megfogalmazódott az iskola vezetőiben az a gondolat, hogy újabb internátusi épületekre van szükség. Sőt, egészen konkrétan arról is tervek szövődtek, hogy a jobb módú református családok gyermekei számára megfelelő lakhatást kellene biztosítani. Egy ilyen internátus felépítésének a céljára 1912-ben sikerült is megvenni azt a telket, amelyre aztán szűk két évtized múlva felépült az Angol Internátus. Az építkezés 1930. június 23-án vette kezdetét, ünnepélyes alapkőletétele kicsit később, szeptember 10-én, az évnyitó keretén belül történt meg. Az internátus Schulek János budapesti műépítész tervei alapján Árva Pál miskolci építési vállalkozó vezetésével készült el 1931- re. Az Angol Internátus hivatalos átadására az 1931. szeptember 31-én és október 1 -jén tartott 400 éves jubileumi ünnepségek keretén belül került sor. Ezen a kivételes alkalmon jelen volt vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó és gróf Klebersberg Kuno közoktatásügyi miniszter is. ISMÉT EGYHÁZI KEZELÉSBEN - A TANÍTÓKÉPZŐ ARANYKORA A jogakadémia elveszítése felerősítette a tanítóképző visszavételét igénylők hangját is. Amint az iskola Értesítőjében hangsúlyozták, nem hatalmi szempontból, hanem az eszmények miatt volt fontos a képző egyházi kézbe való visszavétele. Olyan megoldásra törekedtek ugyanis, amelynek segítségével a fejletlenebb bodrogközi, hegyközi, abaúji települések lakosságát is meg lehet szólítani, s gyermekeiket nagy számban a kollégiumba lehet vonzani. Az Angol Internátus nem ezt célozta, kellett tehát egy másik intézeti ág, amely a kevésbé művelt szülők gyermekeinek vonzására is alkalmas. A tanítóképző visszaszerzésének terve az állami oktatásirányítás szándékaival egyre kevésbé ütközött. A klebelsbergi kultúrpolitika óriási anyagi áldozatokat rótt a társadalomra és az állami költségvetésre, miközben az állam egyházakkal szemben fenntartott távolsága szellemi—tartalmi tekintetben is jelentősen csökkent. Ily módon az állam nemcsak anyagi kényszerből, hanem világnézeti okokból sem állt ellen a visszavételi törekvésnek. Ezzel együtt is hosszú évek teltek el, mire tisztázódtak a részletek. Közvetlenül a jogakadémia elveszítése után felvetődött az ötlet, de számos
