Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)

SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Egy új koronaékszer: az Angol Internátus

romszintes, mintegy száz helyiségből álló internátusi épület ugyancsak alkalmas volt arra, hogy valóban versenyképes, vonzó lehetőséget kínáljon az igényesebb, tehető­sebb szülők számára is. Központi fűtés, állandó hideg-melegvízszolgáltatás, higiéni­kus fürdőszobák (kötelező fürdéssel), parköntöző berendezés jelezte, hogy a legmo­dernebb szempontokat figyelembe véve tervezték, építették. Jellemző e kiszolgálás színvonalára - és leginkább az abból fakadó büszkeségre -, hogy az első tanév végén a közigazgató külön kiemelte, még az influenzajárvány is elkerülte az itt lakó diákokat. Az internátusbán tízágyas szobákat alakítottak ki. Egy hálószoba lakói egyben asztaltársaságot is alkottak, akik maguk közül szabadon választhattak diákvezetőt. Két tíz fős társaság együttesen alkotott egy-egy tanulócsoportot, amely egy újabb vezetőt választhatott magának. A tanulóifjúságot természetesen folyamatosan fel­ügyelték felnőtt tanárok is (összesen négy tanár), köztük az internátusi igazgató. Az eredeti terveknek megfelelően törekedtek arra, hogy mindig legyen a felügyelő taná­rok között angol anyanyelvű, illetve a különböző sportágakban járatos tanár. Egészen sokféle lehetőséget kínáltak a diákoknak a mozgásra: az épület közvetlen szomszéd­ságában találhattak maguknak négy teniszpályát, kézilabda-, futball-, atlétika- és futópályát, tornacsarnokot, vívótermet. Ezeket további szezonális sportágak (úszás, csónakázás, korcsolya, jégkorong, sífutás) művelésével lehetett kiegészíteni. Az internátus vezetősége nagy súlyt helyezett az ifjúság erkölcseinek pallérozásá­ra. Az iskolai tanításon felül is igyekeztek az elöljárók követni diákjaik mindennap­jait. Nem engedték például, hogy zsebpénzt kapjanak a szülőktől. Ugyanakkor elő­írták mindenkinek, hogy szombatonként levélben számoljanak be az otthoniaknak hogylétükről — az elküldendő és a beérkező levelet egyaránt ellenőrizte az internátusi igazgató. A szoros kapcsolat eredménye, hogy a szülők kérésére az internátusbán az eredetileg tervezettnél fokozottabban ellenőrizték a diákok tanulmányi kötelessége­inek teljesítését. Az internátus alapvetően fiúintézmény volt, leányok nem lakhattak benne. Ezzel együtt az iskola elöljárói fenntartották a lehetőséget, hogy kivételes, különösen indokolt esetben lányokat is felvegyenek a gimnázium angol tagozatára, mint az órákra bejáró ta­nulókat. Az eredeti terveknek megfelelően az iskola ve­zetősége biztosította az internátusbán a szegé­nyebb diákok tanulási le­hetőségét is. Ennek meg­felelően három kategóriát különböztettek meg. A teljes ellátásban részesü­lők évi 1400 pengőt fizet­tek — az iskolai 100-125 pengő körüli tandíjon, valamint bizonyos köte­lező magánórák (heti két zeneóra, vívásóra, német vagy francia társalgási óra) díján felül. A máso­dik csoportba tartozók 179 Horváth István nyolcadikos gimnazista Lucifer szerepében Az Angol Internátus diákjai modern körülmények között elevenítették fel az egy­kori kollégiumi színjátszás hagyományát. 1939-ben az internátus szép és kényel­mes ebédlőjét színházteremmé alakították, s egy tizenhét éves diák, Horváth István vezetésével színre vitték, és angol nyelvű előadásban bemutatták Madách Imre művét, Az ember tragédiáját. A színpadot és a díszleteket is a tanulók készítették. A bemutatónak országos visszhangja kerekedett, a fővárosból hírlapírók érkeztek, s megjelent Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója is. A következő évben Shakespeare III. Richárd-ja került — szintén angol nyelven - előadásra. Az Új Nemzedék című lap így méltatta a diákok teljesítményét:,.A 21 színváltozás párat­lan gyorsasággal történt, és a kicsiny kamara-színpadon [a diákszereplők] nemcsak mozgalmasságot, de monumentális hatást értek el. ” Michael Halsted, a budapesti British Council tag a vendégtanár volt Sárospa­takon az 1946-47-es tanévben. Az ő, valamint Geoffrey Tier nevelőtanár érde­me volt, hogy a diákok Shakespeare Julius Caesar-ját nagy sikerrel adták elő angol nyelven Patakon, majd pedig Budapesten a Városi Színházban. Nagy igyekezettel készültek 1948-ban a Szentivánéji álom bemutatására. A színpadot már ácsolták a vár udvarán — azonban felsőbb rendelkezésre az előadást nem lehetett megtartani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom