Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Egy új koronaékszer: az Angol Internátus
romszintes, mintegy száz helyiségből álló internátusi épület ugyancsak alkalmas volt arra, hogy valóban versenyképes, vonzó lehetőséget kínáljon az igényesebb, tehetősebb szülők számára is. Központi fűtés, állandó hideg-melegvízszolgáltatás, higiénikus fürdőszobák (kötelező fürdéssel), parköntöző berendezés jelezte, hogy a legmodernebb szempontokat figyelembe véve tervezték, építették. Jellemző e kiszolgálás színvonalára - és leginkább az abból fakadó büszkeségre -, hogy az első tanév végén a közigazgató külön kiemelte, még az influenzajárvány is elkerülte az itt lakó diákokat. Az internátusbán tízágyas szobákat alakítottak ki. Egy hálószoba lakói egyben asztaltársaságot is alkottak, akik maguk közül szabadon választhattak diákvezetőt. Két tíz fős társaság együttesen alkotott egy-egy tanulócsoportot, amely egy újabb vezetőt választhatott magának. A tanulóifjúságot természetesen folyamatosan felügyelték felnőtt tanárok is (összesen négy tanár), köztük az internátusi igazgató. Az eredeti terveknek megfelelően törekedtek arra, hogy mindig legyen a felügyelő tanárok között angol anyanyelvű, illetve a különböző sportágakban járatos tanár. Egészen sokféle lehetőséget kínáltak a diákoknak a mozgásra: az épület közvetlen szomszédságában találhattak maguknak négy teniszpályát, kézilabda-, futball-, atlétika- és futópályát, tornacsarnokot, vívótermet. Ezeket további szezonális sportágak (úszás, csónakázás, korcsolya, jégkorong, sífutás) művelésével lehetett kiegészíteni. Az internátus vezetősége nagy súlyt helyezett az ifjúság erkölcseinek pallérozására. Az iskolai tanításon felül is igyekeztek az elöljárók követni diákjaik mindennapjait. Nem engedték például, hogy zsebpénzt kapjanak a szülőktől. Ugyanakkor előírták mindenkinek, hogy szombatonként levélben számoljanak be az otthoniaknak hogylétükről — az elküldendő és a beérkező levelet egyaránt ellenőrizte az internátusi igazgató. A szoros kapcsolat eredménye, hogy a szülők kérésére az internátusbán az eredetileg tervezettnél fokozottabban ellenőrizték a diákok tanulmányi kötelességeinek teljesítését. Az internátus alapvetően fiúintézmény volt, leányok nem lakhattak benne. Ezzel együtt az iskola elöljárói fenntartották a lehetőséget, hogy kivételes, különösen indokolt esetben lányokat is felvegyenek a gimnázium angol tagozatára, mint az órákra bejáró tanulókat. Az eredeti terveknek megfelelően az iskola vezetősége biztosította az internátusbán a szegényebb diákok tanulási lehetőségét is. Ennek megfelelően három kategóriát különböztettek meg. A teljes ellátásban részesülők évi 1400 pengőt fizettek — az iskolai 100-125 pengő körüli tandíjon, valamint bizonyos kötelező magánórák (heti két zeneóra, vívásóra, német vagy francia társalgási óra) díján felül. A második csoportba tartozók 179 Horváth István nyolcadikos gimnazista Lucifer szerepében Az Angol Internátus diákjai modern körülmények között elevenítették fel az egykori kollégiumi színjátszás hagyományát. 1939-ben az internátus szép és kényelmes ebédlőjét színházteremmé alakították, s egy tizenhét éves diák, Horváth István vezetésével színre vitték, és angol nyelvű előadásban bemutatták Madách Imre művét, Az ember tragédiáját. A színpadot és a díszleteket is a tanulók készítették. A bemutatónak országos visszhangja kerekedett, a fővárosból hírlapírók érkeztek, s megjelent Németh Antal, a Nemzeti Színház igazgatója is. A következő évben Shakespeare III. Richárd-ja került — szintén angol nyelven - előadásra. Az Új Nemzedék című lap így méltatta a diákok teljesítményét:,.A 21 színváltozás páratlan gyorsasággal történt, és a kicsiny kamara-színpadon [a diákszereplők] nemcsak mozgalmasságot, de monumentális hatást értek el. ” Michael Halsted, a budapesti British Council tag a vendégtanár volt Sárospatakon az 1946-47-es tanévben. Az ő, valamint Geoffrey Tier nevelőtanár érdeme volt, hogy a diákok Shakespeare Julius Caesar-ját nagy sikerrel adták elő angol nyelven Patakon, majd pedig Budapesten a Városi Színházban. Nagy igyekezettel készültek 1948-ban a Szentivánéji álom bemutatására. A színpadot már ácsolták a vár udvarán — azonban felsőbb rendelkezésre az előadást nem lehetett megtartani.
