Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Együtt, de mégis külön - a főgimnázium önállósulása - A főiskola biztos oszlopa - a bölcsészeti - teológiai lépzés
A kor hektikusan változó viszonyaira jellemző, hogy néhány év múlva már egészen másféle gondok miatt kellett a jövőt újratervezni: az 1910-es évek legelején évről évre 10% körüli mértékben csökkent a főgimnáziumi tanulói létszám. Ez ráadásul egybeesett az akadémiai tagozatok, s azon belül főleg a jogakadémia hallgatóvesztésével. Ez így együttesen igen sötét jövő képét festette fel. Megoldásként a főgimnáziumi internátus megépítése kínálkozott, amelyhez csak államsegély igénybe vételével kezdhettek a patakiak. Az ebbe vetett reményeket ugyanakkor jelentősen csökkentette, hogy az országban csaknem utolsóként vették ezt tervbe — így versenyelőnyt már nem, legfeljebb a visszaszorulás mértékének csökkenését várhatták tőle. Am a háborús fejlemények alapvetően írták át ezeket a számításokat: nemhogy tovább csökkent volna, hanem 400-ról 500 fölé emelkedett a gimnazisták száma. Mindez két tényezőnek volt köszönhető: a háborús konjunktúra révén a környék kisgazdái tehetősebbekké váltak, s szívesen küldték gyermekeiket középiskolába. Másrészt pedig a lányok növekvő számban kezdtek tanulni. Ez utóbbinak is örültek Patakon, bár megjegyezték, az még erősen kérdéses, miként lehet majd a tanult, diplomás nőket megfelelő munkával ellátni. A főgimnázium önállósága és tantestületének létszáma, szerkezete mellett tartalmi kérdésekben is időről időre fellángoltak a viták. Ebből a szempontból a humán tárgyak okozták a legtöbb összetűzést. 1867-ben például arról panaszkodtak a tanárok, hogy a legtöbb szülő rendszeresen, a gyerekek füle hallatára nyilvánítja feleslegesnek a latint, mint tantárgyat és mint nyelvet. Ezért nem lehet csodálni, hogy a legtöbben immár nyíltan hanyagolják ebbéli kötelességeiket. Megoldásként ismét felmerült a humán tárgyak arányának csökkentése. így például 1869-ben arra tettek javaslatot az egyházkerület felé az elöljárók, hogy egy átfogó gimnáziumi reform- tervezet jegyében az alsóbb osztályokban inkább a reáliák, a felsőbbekben pedig inkább a humaniórák tartassanak. Ezt az egyházkerület további, részletes kidolgozásra utasította. Az elgondolásból nem lett semmi, mert időközben olyan minisztériumi tervezet híre érkezett a Bodrog partjára, miszerint a gimnáziumok a jövőben kilen- cosztályosak lesznek, s ezért újabb fejlesztésre kényszerülnek ők is. A középiskolai törvényig azonban komolyabb változtatás nem következett be, sőt maga a középiskolai törvény sem hozott sok újat a sárospataki gimnáziumi oktatásba. Ennek megfelelően az 1860-1880-as években heti 1-2 óra vallástan, 2-4 óra magyar nyelv és irodalom, 6-8 óra latin, 2-3 óra történelem, 2-4 óra mennyiségtan képezte a tananyag gerincét. Ezek a tárgyak az összes gimnáziumi osztály tantervében állandóan jelen voltak. A középiskolai törvény után inkább csak kisebb átrendeződés figyelhető meg, így például egy órával nőtt a magyar nyelvre és irodalomra, egy órával pedig csökkent a latinra fordítható idő. E tárgyak mellett a felsőbb gimnáziumi osztályokban természettudományos, természetrajzi ismereteket is tanultak a diákok, általában heti 2-4 órában. E tárgyak mellett rendszeresen tartottak torna-, ének- és rajz-, illetve szépírásórákat is. A hetedik és a nyolcadik osztályban pedig megjelentek a bölcsészeti tárgyak (antropológiai pszichológia, Magyarország oknyomozó története, politikai földrajz és történelem). A német nyelv heti három órával a harmadik, a görög pedig heti öt órával az ötödik osztálytól jelent meg. Ez tehát azt jelentette, hogy ebben az időben a görög és a latin együttes óraszáma (10-11), mindvégig jócskán meghaladta a magyarra és az élő idegen nyelvre fordított időt (4-6). A görög túlzott jelenléte miatt az 1880-as évek legvégén ismét fellángolt Patakon is a humán-reál vita. A VKM a görög nyelv fakultatívvá tételét, s a görögöt nem választó iskolák számára gyakorlatiasabb tárgyak 133 Harsányi Zsolt (1887-1943) író, műfordító Móricz Zsigmondi Légy jó mindhalálig című, sárospataki élményeket hordozó művének ismertetésében így vallott a Nyugat folyóirat hasábjain: „...pataki diák voltam és a református kollégiumi levegőnek ez az elemi erejű újjáteremtése nyugtalanít a legmélyebb sihederkori emlékeimre való rátapintással. ”
