Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Együtt, de mégis külön - a főgimnázium önállósulása - A főiskola biztos oszlopa - a bölcsészeti - teológiai lépzés
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA 134 Gárdonyi Géza az 1874- 1875-ös tanévben volt, nem túl sikeres, pataki diák, amint maga vallotta később: „Februárban kimaradtam az iskolából, mert mindenből szekundám volt. ” bevezetését tervezte. A patakiak nem örültek a módosítás ötletének. Úgy vélték, nem szerencsés, ha egy friss törvényt máris változtatgatnak. Mivel a miniszteri végrehajtási rendelet meg sem született, a törvény adta lehetőséggel élve kivártak egy évig. Ám már ekkor mérlegelniük kellett: ha bevezetik a görögpótló tárgyat, akkor új tanerőt kell alkalmazniuk, ha viszont élnek az autonómia adta jogokkal, s ragaszkodnak a göröghöz, az a versenyképességüket fenyegetheti. A kérdés a következő évben vált aktuálissá: a görög nyelvvel kapcsolatos 1890:XXX. te kimondta, hogy a főgimnázium választhat: taníthatja tovább a görögöt heti négy órában, illetve ezt az időt a magyar irodalom bővebb tárgyalása és a görög irodalomtörténet mellett heti két órányi szabadkézi és mértani rajzra fordíthatják. A sárospataki főgimnázium a hiányos feltételeket, s a rajzoktatás eddigi gyakorlatát mérlegelve úgy döntött, megmaradnak a teljes óraszámban való görögoktatás mellett. Ezzel együtt az egyházkerület által felkért bizottság úgy nyilatkozott, hogy a legszerencsésebb az lenne, ha a görögöt és a görög irodalomtörténetet teljesen kivezetnék a tantervből, s azt felerészben magyar nyelvi és irodalmi, felerészben pedig modern idegen nyelvvel pótolnák. E vizsgálat eredménye szerint a görögöt immár csak az egyetemeken, akadémiákon kellene tanítani. Hasonlóan vélekedett Meczner Béla is a Sárospataki Lapokban. Szerinte minden diák feleslegesnek tartja a görögre fordított órákat, miközben sokkal célszerűbb dolgokra is fordíthatnának ezalatt energiát. Végre meg kellene mutatni, hogy a patakiak igazán haladóak például ebben a kérdésben. Ugyanilyen eredményre jutott a bizottság a latin nyelv kapcsán: módosító javaslatában az alsóbb osztályokban heti egy órányi latin magyar nyelvvel való felcserélése mellett foglalt állást. Ebben az esztendőben egyébként külön bizottság vizsgálta meg a mértani rajz, a magánrajz és a zene tanításának hiányosságait. A mértani rajz eredményei régóta nem voltak arányban a ráfordított energiával. A bizottság úgy ítélte meg, ez nem pataki specifikum, hanem általános jelenség, ami leginkább a rosszul kiválasztott tananyaggal van összefüggésben. A magánrajzot és a hangszeres zenét pedig a nyilvános vizsgára utalt tárgyak köréből javasolták kivenni. De a tanárok hitet tettek a művészetoktatás feltételeinek (tanár alkalmazása, tanterem, hangszerek) további biztosítása mellett. Ehhez lazán kapcsolódott a szintén ekkor megfogalmazódó elvárás, miszerint általában is növelni kell a testgyakorlás tantervi arányait, de ezen belül leginkább a szabadban mozgásra és a játékra kell koncentrálni. A gimnáziumi tanári karra tekintve a kiegyensúlyozottság tűnik leginkább szembe. Például az 1875/76-ban aktív 12 rendes tanár közül hat több mint tíz éve tanított az iskolában. A testület másik fele ugyan később érkezett, viszont közülük mindenkit megtalálunk az 1885/86. tanév értesítőjében is. A fluktuáció tehát a tanárok körében nem volt nagy. Még akkor sem, ha az akadémia számottevő vonzerőt gyakorolt a gimnáziumi tanárokra. Többen eleve a leendő katedra reményében vállalták el a gimnáziumi megbízatást, hogy aztán sokszor évekig—évtizedekig hiába reménykedjenek. Hosszan lehet sorolni az előbb a gimnáziumban, majd az akadémián foglalkoztatott tanárokat Antali! Jánostól Radácsi Györgyig, Zsoldos Benőtől Orbán Józsefig vagy épp Rácz Lajosig. Mivel a jelentősebb gimnáziumi tanárok végül átkerültek az akadémiára, rövid bemutatásukra a következő alfejezetekben kerítünk sort. A tantestület jeles tagjai között mindenképpen meg kell említenünk Finkey Józsefet (1824-1872). Finkey 1848-ban, esküdt deákként kapott először osztálytanári megbízatást, s ezt követően végig a pataki kollégiumot szolgálta. Főként görög és latin nyelvet tanított, s tanári munkáját igen komoly publikációs tevékenységgel égé-
