Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Együtt, de mégis külön - a főgimnázium önállósulása - A főiskola biztos oszlopa - a bölcsészeti - teológiai lépzés
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA 132 Móricz Zsigmond 1894-96 között volt pataki gimnazista, sok kudarcot ért meg. Latin, görög és német nyelvből egyaránt megbuktatták szigorú tanárai. A kudarcok ellenére az egyik legszebb emléket foglalta össze Sárospatakról alkotott vallomásában: „A Patak felett futó felhők a magyarság felhői voltak mindig az én számomra. S az a határtalan irodalmi szellem, amely ebben az időben itt uralkodott, rendkívül kedvező volt egy leendő író számára. Nagy és nemes eszmék uralkodtak itt a lelkeken. ’’ mányaikban támogasson az egyházkerület. 1874-ben ugyanis hiába rendelkeztek 14 tanárral és egy segédtanárral, ha az országos szabályokat követve a szépírás, a zene és testgyakorlás, valamint a vallás tanárát nem számították, akkor mindössze tíz rendes tanára volt az iskolának a megkövetelt 12 helyett. Az így kialakult belső szerkezet a későbbiekben is módosításra szorult. Előbb a gimnáziumi előkészítő osztály megszervezését fontolták meg a Bodrog partján. Mivel a népiskolákból érkezők tudása igen egyenetlen volt, s ezt az egytanítós kisiskolák gyenge színvonala és nagy száma miatt nem lehetett ideiglenes problémának tekinteni, más megoldást kerestek az elöljárók. Az 1880-as évek végére kristályosodott ki a pataki tanárok körében az a felfogás, hogy más módja nincs a súlyos színvonalromlással fenyegető helyzet kezelésének. Az egyházkerület azonban anyagi okokból nem tudta megszakítás nélkül fenntartatni ezt az osztályt. Ekkorra az alsóbb gimnáziumi évfolyamok létszáma egyébként vészesen megnőtt - évente 70-75 diák is tanult egy-egy ilyen osztályban. Ez pedig az osztálylétszámot 60 főben maximáló törvényi előírások megsértését jelentette. Különösen annak fényében volt ez aggasztó, hogy a pataki tanárok álláspontja világos volt: a 60 fős osztály is sok, s ezért legalább a kisgimnáziumi évfolyamokon párhuzamos osztályok felállítására van szükség. Hiszen nemcsak a felvettek tanításának nívóját rontja ez a helyzet, hanem egyébként is nagy szomorúság és komoly anyagi veszteség, hogy évről évre többeket kell eltanácsolniuk, mert nem tudják az osztályba felvenni, betelik a létszám - panaszolták. A tanárok ekkori indítványa szerint emiatt immár a térségben bizonyos harag is érzékelhetővé vált velük szemben. A komoly létszámemelést igénylő lépésekhez persze időre volt szükség. Addig az a rendelkezés volt érvényben, miszerint szeptember 1-4. között csak protestánsok iratkozhattak be, s ha addig nem érte el az évfolyam a 60 fős limitet, a következő naptól fogadtak más vallásúakat is. Emellett a második—negyedik osztályokba senkit nem lehetett átvenni azok közül, akik nem Patakon kezdték meg a gimnáziumot. A probléma kezelésére még 1893-ban is csak két segédtanárt tudtak alkalmazni. De a minisztérium azonnal jelezte, hogy ez az erőfeszítés elégtelen, ki kell építeni az első négy évben a párhuzamos osztályokat. Az 1898/99. tanévet már tíz osztálycsoporttal kezdte a gimnázium. A II. és a IV. párhuzamos osztályok után a következő években kettéosztották az I. és a III. évfolyamot is. 1904-ben pedig már az V. évfolyam megosztása volt aktuális feladat, miközben felmerült újabb kisgimnáziumi osztályok szervezésének igénye is. E folyamatot azonban már tartalmi okokból nézte kritikusan a tanári kar: a párhuzamos osztályok halmozására semmi szükség, hisz ez csak a színvonalat rontja, s az adminisztrációs terheket növeli - ebben teljes volt az egyetértés. Tágabb értelemben is inkább káros, mint hasznos: „... mert a tanulás lehetőségének megkönnyítése inkább csak a szellemi proletariátus növelésére szolgál, s aztán arra, hogy mind tömegesebben lepjék el intézetünket oly társadalmi osztályok szülöttei, amelyek sem a múltban, sem a jelenben egy fillérrel sem járultak intézetünk fenntartásához, erősítéséhez.” Ennek megfelelően visszakozást határozott el az intézmény: az V. évfolyamos párhuzamos osztályt csak egy évre szervezték meg, a következő tanévben már meg is szüntették. Az 1906/07. tanévtől mindössze az I-II. évfolyamon működött két párhuzamos csoport (50-50 fős limittel); a III-IV. osztályban 65-65 fő; az V. osztályban pedig 40 fő tanulhatott. S hogy e megszorítás miatt ne maradjanak ki a protestánsok, néhány év után ismét alkalmazták a más vallásúak késleltetett beiratkozásának szabályát.
