Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT - Együtt, de mégis külön - a főgimnázium önállósulása - A főiskola biztos oszlopa - a bölcsészeti - teológiai lépzés
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA 130 Zsoldos Benő által kialakított jelzettel ellátott levéltári dokumentum rúság párosult. Alig volt nap, amikor legalább egy-két órát ne töltött volna a régi okiratok, levelek elolvasásával, értelmezésével és sorrendbe helyezésével. Naponta vezetett munkanaplójából nyomon követhető, hogy a több mint 85 ezer dokumentumot milyen páratlan elszántsággal vette kezelésbe. Munkáját nemcsak az anyag mennyisége nehezítette, hanem az is, hogy gyakorlatilag teljesen rendezetlenül, azt egy raktárba bezsúfolva vette át. A kollégium ekkor már negyven éve semmilyen iratot nem vett nyilvántartásba és nem is selejtezett. Ez egyben azt is jelentette, hogy a selejtezés nehéz és felelősségteljes feladata is őrá hárult. A többszörösét mozgatta meg ennek a végül 85 ezresre szűkített állománynak. Munkájára óriási szükség volt. Az irat- és levéltár évtizedes elhanyagoltsága már az intézmény legalapvetőbb működését is veszélyeztette, hiszen akár kulcsfontosságú jogbiztosító iratokat is hetekig kellett keresnie az iskola vezetőinek. De a funkcionális-gazdasági szempontok mellett a 19. század végén, a történeti kutatások gyarapodásának az idején a múlt tanulmányozására is megnőtt az igény. Ily módon Zsoldos Benő áldozatos szolgálatvállalása azonnal intellektuális lehetőségeket is megnyitott a főiskola számára. Zsoldos feladata volt továbbá az addig külön kezelt kollégiumi és egyházkerületi állomány egyesítése. Ez igen célszerű volt, ám számos gyakorlati nehézséget okozott: az egyházi iratok rendszertelenül érkeztek be hozzá, s a segédletkészítés első fázisának a végén az is megesett vele, hogy az újonnan beszállított terjedelmes anyag miatt újra kellett kezdenie mindent. Mindenesetre az iskolai és egyházkerületi levéltár integrálásával szakszerű, könnyen kezelhető, egységes archívumot teremtett. A könnyen használhatóságot segítette, hogy nemcsak rendszerezte az iratokat, hanem mindegyikről rövid, két-három soros tartalmi kivonatot is készített, amely regesz- tákat aztán háromféle módon rendezett. Ennek megfelelően a Zsoldos-anyag időrendben, továbbá hely- és személynév alapján is kutatható a mai napig. Személyesen is tanúsíthatjuk, hogy e rövid ismertetőkben tárgyi tévedésre, de akár csak tolihibára is a legritkább esetben bukkanhatunk. Ez egészen csodálatra méltó teljesítmény különösen annak fényében, hogy Zsoldos Benő húsz éven át munkatárs vagy segítő nélkül dolgozott, s így birkózott meg a legkülönbözőbb nyelveken készült, sokszor több ív hosszúságú, több évszázados iratokkal. A levéltári rendezést 1912-ig folytatta. 1907-ben az egyházkerület és a főiskola hivatalos levéltárnokává is kinevezték. Tanári megbízatása 1910. évi nyugdíjazásával ért véget, de ekkor még a levéltár gondozását tovább vállalta. Élete utolsó éveire azonban egészségi állapota nagyon leromlott. Ekkor már nem volt minden gondolatának ura, tekintete gyakran révedt a semmibe. 1919 júniusában halt meg. SZELLEMISÉG ÉS HANGULAT EGYÜTT, DE MÉGIS KÜLÖN - A FŐGIMNÁZIUM ÖNÁLLÓSULÁSA Az új korszak hosszú vitasorozattal kezdődött a gimnázium szervezeti hovatartozását illetően. Emlékezhetünk, a korábbi évszázadokban a középiskolai osztályok irányítása teljesen egybeforrt az akadémiával. Alárendelt szerepet töltött be a kollégium egészében ez az egység. Ezt megfelelően tükrözte, hogy milyen hosszan, a 18. század legvégéig felnőtt tanárok nem is tanítottak középfokon. A 19. század közepére ez a helyzet megváltozott. Az egyes iskolafokozatok önálló funkcióinak erősödése,
