Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)

FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - Felemás megítélés - Zsoldos Benő

129 gyolának, illetve dagályosnak nevezték, s átdolgozásra javasolták a munkát. A egyévi munkával alaposan módosított újabb szövegverzió hasonló kritikát kapott. Az egyik bíráló még azt is megkockáztatta, hogy a Zsoldos-fordítás ebben a formában „el­hamarkodott” munka. Ez utóbbi kitételen Zsoldos Benő csaknem a felháborodásig megsértődött: igen harcias levélben vonta vissza szándékát az akadémiai publikálásra vonatkozóan. Végül baráti tanácsra a dühös levelet nem küldte el, hanem kedvetlenül ugyan, de újabb évet szentelt a kifogásolt részek átdolgozására. így - az Akadémia közel négyéves bírálati folyamatának a végén - 1888-ban magyarul is olvashatóvá vált Thuküdidész. Hiába végzett hasonlóan hiánypótló munkát Démoszthenész és Cicero írásaival, ezek a kötetei az asztalfiókban maradtak. Démoszthenész-fordítását az 1890-es évek közepén még benyújtotta ugyan az Akadémiának, de kiújuló konfliktusai miatt ez­úttal csakugyan elállt eredeti szándékától. További görög és latin fordításai azóta sem jelentek meg nyomtatásban. Crispus Sallustius Jugurtha és Catilina című műveihez írt magyarázó jegyzeteit a Sárospataki Irodalmi Kör segítségével publikálta. Szintén Patakon jelent meg 1898-ban diákjai számára készített latin irodalomtörténeti tan­könyve. Emellett főként a pataki folyóiratokban közölt kisebb írásokat. Némi gyó­gyírt és elégtételt jelenthetett számára, hogy az Ókori Lexikon és a Pallas Lexikon is igen komoly mennyiségben kért tőle ókori témájú szócikkeket. így ha az Akadémia magas soraiba nem is férkőzhetett be, a hazai klasszika-filológusok másodvonalának megkerülhetetlen tagja lett. Zsoldos Benő elvileg a pedagógiatörténészek érdeklődésére is joggal tarthatna számot, tekintettel ezzel kapcsolatos kiterjedt publikációs tevékenységére. Az 1882- ben megindult, az általa Mitrovics Gyulával és Radácsi Györggyel közösen szer­kesztett Sárospataki Lapok című hetilapban rendszeresen hozzászólt a korszak is­kolaszervezési és pedagógiai kérdéseihez. Kifejezetten pataki tapasztalataira reagálva szállt például síkra a tápintézeti ösztöndíjból fegyelmi okokból kizárt tanulók felleb­bezésijoga ellen. Szigorú álláspontja mellett azzal érvelt, hogy mindig nagyon alapos, atyai szeretet által övezett eljárásokat folytatnak le. Ily módon kizárt, hogy valakit méltánytalan büntetésben részesítsenek. Ezzel szemben a felesleges fellebbezési jog önmagában alkalmas a tanárokkal szembeni bizalmatlanság légkörének kialakítására. Két cikkben is kifejtette véleményét a korszak egyik országos érdeklődésre számot tartó pedagógiai vitájában, amely a középiskolai túlterhelésről szólt. Ennek kapcsán fejti ki a középiskolai oktatásról szóló krédóját: annak azt a célt kell szolgálnia, hogy a növendék képes legyen a saját tudományos gondolkodásra, ismeretszerzésre - nem pedig azt, hogy tizenöt tantárgy anyagát „elsajátítsa”. Kiáll a comeniusi alapelv, a koncentrikusan bővülő, az életkori sajátosságokat figyelembe vevő fokozatosság mel­lett. Valamint kiemeli, a szépség, a harmónia feltétlenül fontos ahhoz, hogy a tanuló megtanulja értékelni a tudomány vívmányait. Ezzel szemben az iskolai tanrend már a legelején elrettenti túlzsúfoltságával az ifjúságot. Az igaz, hogy ezzel megszűri a tehetségteleneket is, de a többiekben is nagy kárt okoz a szisztéma. „A középiskolai oktatás célja nem sok tantárgy betanításában, hanem a szellemi erők edzésében, fej­lesztésében, a szellemi munkára, az önművelés útján való megindulásra képesítésben s a munkához való szoktatásban áll.” — emelte ki Zsoldos. Zsoldos Benő húsz éven át foglalkozott az egyházkerület és a kollégium hatalmas történeti iratanyagának rendezésével. Már a megbízatás idején, 1889-ben megjegyezték tervezetének bírálói, hogy különös szakértelemmel és műgonddal vette számba teendőit. Ehhez a követ­kező két évtizedben egészen elképesztő szorgalom, kitartás, önmegtartóztató szigo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom