Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - Felemás megítélés - Zsoldos Benő
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA 128 cikket publikált. Az említett szakterületek mellett komoly írásokat adott közzé a büntetésvégrehajtás és a bűnügyi karakterológia tárgykörökben is. Nevéhez köthető a kúria ítéleteit elemző sorozat a Büntetőjog Tára című periodikában. Tudományos ténykedését egyöntetű elismerés övezte. Ennek jegyében került sor 1895-ben egyetemi magántanári habilitációjára. A kolozsvári-szegedi egyetem 1925-ben tiszteletbeli professzorává, 1940-ben pedig az egyetem díszdoktorává választotta. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává 1908-ban vált — a kor két legkiválóbb büntetőjogászának, Wlassics Gyulának és Balogh Jenőnek az ajánlására. Az Akadémia rendes tagja 1929-ben, tiszteletbeli tagja pedig 1940-ben lett. Ily módon kijelenthető, Finkey Ferenc mind tudományos, mind igazságügyi főtisztviselői karrierjében is a csúcsra jutott. Pataki gyökereit sosem feledte. Amikor az ország más tájain szolgált, akkor is rendszeres kapcsolatot tartott a zempléniekkel, országos tisztségek betöltésekor is rendre hangsúlyozta pataki neveltetését. Amíg lehetett, közbenjárt az intézmény érdekében - különösen fontosnak tartotta a felekezeti alapú, protestáns jogászképzés és általában a vidéki jogakadémiák fennmaradását. Amikor ez illúzióvá vált, az Angol Internátus sikeréért fáradozott. Élete utolsó esztendőit otthon töltötte el. Ekkor is folyton dolgozott, de már nem szaktudományos munkásságát gyarapította, hanem a pataki jogászképzés történetét írta meg, kiemelkedő pataki tanárokra (pl. Finkey József, Kövy Sándor, Szánthó Gyula, Radácsi György) emlékezett, illetve három önéletrajzi kötetet is megfogalmazott. Hazatért - nemcsak fizikai, hanem lelki értelemben is. FELEMÁS MEGÍTÉLÉS - ZSOLDOS BENŐ Zsoldos Benő Zsoldos Benő (1847-1910) a klasszika-filológusok körében máig ismert, jó nevű tudós tanár. Elsősorban Thuküdidész fordításai miatt kerülte őt el a feledés homálya, de Sárospatakon a levéltár rendszerezése kapcsán végzett roppant munka okán is szívesen őrzik emlékét. A reformkor legvégén a Dunántúlon, Komárom megyében született. De tanulmányait már Patakon végezte, s élete utolsó esztendejéig szorosan összekapcsolódott a sorsa a Bodrog-parti várossal. Már öregdeákként segédtanári megbízáshoz jutott anyaiskolájában, 1873-ban pedig rendes tanárul is megválasztották. Ezt követően töltött el egy évet a pesti tudományegyetemen, ahol elsősorban görögöt, latint és magyar történelmi stúdiumokat hallgatott. Visszatérését követően nyugdíjazásáig megszakítás nélkül tanított. Oktatói munkája mellett kiterjedt tudományos és - ma így mondanánk — tudományszervezői tevékenységet fejtett ki. Filológiai jellegű ténykedését rögtön Thuküdidész munkásságának magyarra ültetésével, értelmező megjegyzésekkel kiegészített fordításaival kezdte. Pályája első tíz évében ez kötötte le minden energiáját. Nem hiába, hisz ezzel országos ismertségre tett szert szakmai körökben. Háromkötetes fordításának kiadását a Magyar Tudományos Akadémiától remélte, amellyel egy igen komoly bírálati folyamatot vállalt magára. A korszak legkitűnőbb szakemberei (pl. Ábel Jenő, Ponori-Thewrewk Emil) tették részletes elemzés tárgyává Zsoldos munkáját. Kiemelték precíz nyelvismeretét, valamint a legapróbb történeti és filológiai utalások megfejtésének terén nyújtott állhatatosságát, kifogástalan eredményességét. Ezzel együtt a görög szövegek fordítását túlságosan magyarosnak, helyenként pon-
