Dienes Dénes: A Sárospataki Református Kollégium története (Sárospatak, 2013)
FŐGIMNÁZIUM ÉS FŐISKOLA - A KOLLÉGIUM A KIÉPÜLŐ MODERN OKTATÁSI RENDSZERBEN - A régió és az egyházkerület - a differenciálódás útján
az abból következő térvesztést a 19. század első felében mintha a közéleti szerepvállalás kompenzálta volna. S ebben nemcsak a kollégiumnak volt kiemelkedő szerepe, hanem Kazinczy széphalmi ténykedésének, s a radikális-liberális követeléseket képviselő országgyűlési követeknek is. Ennek az időszaknak az elmúlása a kollégium közvetlen környezetének leértékelődéséhez vezetett. A hegyaljai borgazdálkodás újabb mélypontokat ért el. Az abból fakadó jövedelem már nem volt elegendő a korábban virágzó kisvárosoknak pozíciójuk megtartásához, az egész környék gazdasági prosperitásának biztosításához. A szőlő és a bor helyébe pedig nehezen lépett más. Mivel az országos átlagnál (31%) jóval nagyobb volt a zempléni nagybirtokok aránya (50%), s volt olyan település, amelynek földjeit több mint 30%-ban szőlőültetvények borították, a gazdasági struktúraváltás igen nehézkesen zajlott. Ily módon a megye nagy része az átlagosnál lassabb fejlődésre volt képes, s a dualizmus intenzív gyarapodási szakaszából alig tudta kivenni a részét. A helyzet az 1880-as évekre vált igazán válságossá. A filoxéra ugyanis az egész környéken tönkre tette a szőlőt. Miközben országosan az ültetvények 44%-a pusztult el, Abaújban 95, Borsodban 90, Zemplénben 81%-os volt a pusztulás mértéke. A minőségi borkultúra teljesen megszűnt, s Zemplén összes régi mezővárosa kénytelen volt lemondani a városi rangról és nagyközséggé süllyedt. így járt Sátoraljaújhely is, amely azonban a városi rang elveszítése ellenére mégis, egyedüliként erősödni tudott ekkoriban. A település lakossága 1869-1910 között a duplájára nőtt, s elérte a 20 ezret. A kiegyezést követően néhány év alatt egymásután gyorsan öt bank, valamint terménytőzsde és politikai egyesülések szerveződtek. Újra főgimnáziumot tarthattak fenn a településen a piaristák, s néhány esztendőn belül kaszinó, női olvasóegylet, tornakor, valamint számos kávéház szolgálta a kibontakozó polgári életmódot. Üjhely az új funkciók révén valódi megyeközponttá vált. A századfordulótól egyre több hivatalnok kapott a megyei hivatalokban állást. 1902-ben visszaszerezte a település a városi címet, kiépült a közvilágítás, nemrég megépült vasútállomása irigylésre méltó forgalmat bonyolított le. Ám az igazán nívós befektetők, gazdasági szereplők hiánya miatt, a gyors változások dacára a lakosság nagy része nyomorgott. Leggyorsabban a lerobbant épületek száma gyarapodott, a markáns népességnövekedést nem kísérte átgondolt területfejlesztés. így egy korabeli megfigyelő szerint Üjhely is mindössze egy „sajátos proletártelepülés, amit máshol nem találunk meg.” Az 1879. évi rossz termés tartós éhínség és nyomor köszöntött a városra. Az amerikai exodus által a magyarországi megyék közül az egyik legnagyobb, 30 ezres népességvesztést elszenvedő Zemplénben egy időre a megyeszékhely lakosságnövekedése is megtorpant. Egyedül az épp akkor felépült dohánygyár állta útját a város drámai megfogyatkozásának. Miközben tehát Üjhely lakossága megduplázódott, Patak mindössze 30%-os növekedést tudhatott a magáénak. Csak szerény fejlődésen esett át a település, mivel az 1830-as években megváltott önállóságát, földesúrtól való függetlenségét nem aknázta ki jól. Gyakran választottak maguknak rossz vezetőket, s a városi határok felosztása is inkább egyesek magánvagyonát gyarapította, semmint a közjavát szolgálta volna. így a 19. század közepén adósságoktól fuldokolva élt egyik napról a másikra a település. Csak a század végére sikerült elérni a sáros utcák felszámolását, a Bodrogon átívelő rossz fahíd modern vashídra cserélését. Nagy küzdelem árán ekkorra azért megszerezte Patak a szolgabíráskodás, majd a járásbíróság jogát. De valójában a kollégium nélkül Sárospatak egészen jelentéktelen település maradt volna. 115 A Mudrány András szabolcsi földbirtokos adományából épített tápintézet
