Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Életfordulókhoz kapcsolódó szokások - A házasságkötés megáldása
7. Áldás 244 A házasságkötés szertartásánál Milotai Nyilas István és rajta kívül Samarjai János ágendájának volt a legnagyobb hatása. A 16-17. századi zsinati határozatok, Kánonok és a Felső- Magyarországi Cikkek is rendelkeztek a házasságkötésekkel kapcsolatban. Megtiltották a vasárnapi esketést. Pontosan szabályozták a házasulandók életkorát: „A házasulandók életkorára s képességére is folyton figyelmet kell fordítani: azért is a még fel nem serdülteket semmi esetre sem, hanem a férfiakat legalább is a 18-ik, a leányokat pedig 14-ik életévök elteltével szabad csak összeesketni.”245 Azokat a lelkészeket, akik a tiltás ellenére mégis megeskették a meghatározott életév alattiakat, szolgálatukból egy évre felfüggesztették. Rendelkezést hoztak arról is, hogy túl fiatal, 14-15 éves lánykákat előrehaladott korú férfiakkal vagy fiatal fiúkat idős nőkkel nem szabad ösz- szeadni. Figyelmet kellett fordítani a vérségi rokoni kapcsolatra, ezt házasságkötés előtt szigorúan meg kellett vizsgálni. Jövevényeket, idegeneket csak akkor volt szabad összeadni, ha már meggyőződtek szabad voltukról, igaz lelkületűkről. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek hangsúlyozzák, hogy fontos a gyülekezetekben a lánykérők szerepe. Nekik kellett vizsgálódniuk, kideríteni az igazságot. Ha minden rendben volt, akkor ki lehetett a fiatalokat hirdetni a templomban. A lánykérő volt a házassági ügyek felelőse egy-egy gyülekezetben. Arról kellett megbizonyosodnia, hogy a házasságkötésnek törvényes akadálya nincs. Jelentenie kellett a lelkésznek, hogy a házasságra lépők esetében minden rendben van-é. A vizsgált jegyzőkönyvekben a sárospataki és a tokaji gyülekezetekben találtunk adatokat a lánykérőkkel kapcsolatban. Érdekes a tolnai egyházvidék egyházlátogatási jegyzőkönyvének híradása: „Házasulandók körül azt hagyjuk, hogy bizonyos leánykérők választassanak, kik a házasság dolgában az eklának (eklézsiának) szolgáljanak; hogy hétfőn menjenek leányt kérni, ne vasárnap, s hogy a prédikátor hírével járjanak el. Több eklában panaszoltatok, hogy a pap, mester, násznagyságot visel. A szokoliak késő este jöttek leánykérőbe, éjfél volt, mikor asztalhoz ültek, s a tiszt, tanító úr is az asztalnál virradt 244 Milotai Nyilas István: Agenda. Kolozsvár 1621. 279. Számos átdolgozott kiadást ért meg, még a 18. században is. 245 Egyházi kánonok 36. 109
