Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Életfordulókhoz kapcsolódó szokások - A házasságkötés megáldása
meg.”246 Fontos volt a rend, a fegyelem a lánykéréssel kapcsolatban. Ugyanez vonatkozott az esketés időpontjára. Mikor legyen? Hol legyen? Háznál vagy templomban? A jegyzőkönyvek hangsúlyozzák, hogy a reggeli órákban történjen és hétköznap. Egyházi ünnepnapokon semmiképpen. Alsóberecki, Zemplén vm. 1629: ,,A menyegzpsök esküttetése reggeli árán józanon legyen. ’247 * * * 251 Zétény —> [S%k. Zatín], Zemplén vm. 1639: ,^4% menyegzpsök ha reggel éhgyomra mégném esküsznek, ebéd után meg ne eskiittesse. ’-4H Mégis előfordult, hogy este volt az esketés, de a lelkész hibájából. Fel is panaszolták a gyülekezeti tagok a vizitátoroknak: Makkoshotyka, Zemplén vm. 1641: „Olyan későn es kötött gyertyánál az pataki út miatt, hogy másnapra akarták a* eskütést halasztani. ’w A zsinati végzések hangsúlyozták, hogy a házasságkötések a templomban történjenek, de bőven volt példa a háznál történő esketés- re is. A nemes urak inkább a lelkészt rendelték magukhoz, nem csak esküvő, de keresztelő alkalmával is. Sok esetben azt panaszolták fel, hogy a nagy sárban ünneplő ruhában körülményes eljutni a templomig, így sokkal kényelmesebb volt nekik. Panaszolják is az izsépi gyülekezetben a hívek, hogy „az nemes uraim tunyák. ’wo Meggondolták, hogy jöjjenek-e istentiszteletre vagy úrvacsorázni. Mindig kényelmesebb volt, ha otthon, udvarházukban vagy kastélyukban történt a szertartás. Igaz, ezért többet kellett fizetniük, de szívesen tették. Keszpyéten, Zemplén vm. 1665: Esketéstől egy forint, ha templomban lészen az esketés. Ha pedig háznál lészen, egy tallér.>257 Arról is rendelkeznek a kánonok, hogy mit kell tenni abban az esetben, ha az egyik házasfél elmegy, hitetlenül elhagyja a másik felet: „...mert ha valamelyik elszökik, kivált valamely főbenjáró bűn miatt, s annak visszatérését remélni alig lehet: az elhagyott fél négy vagy öt év leforgása után feloldatik és második házasságra bocsáttatik.”252 Az egyházlátogatási jegyzőkönyvben erre is van példa: 246 PEIL 16. évf. 1873. 246. 247 Történelmi Tár 84. 24s Történelmi Tár 304. 247 Történelmi Tár 381. 2511 Történelmi Tár 78. 251 SRKLt. Kgg. II. 7. 166. 2;>2 Egyházi kánonok 38. 110
