Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Életfordulókhoz kapcsolódó szokások - Virrasztás - Torban lakás
semmi lakomákat, könyörgéseket, alamizsnákat nem csinálunk; hanem kegyes énekekkel, a nép rövid oktatása mellett elrejtjük az ő sírjokba."267 268 Ebből az idézetből kitűnik, hogy a református egyház is tiltotta a torozást, az mégis szokásban volt. Az egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai is ezt támasztják alá. A legrégebbi híradás a radostyáni gyülekezetből származik, 1596 tájáról: Radostyán, Borsod vm: „Temetésért semmit nem kap, de a torban jelen legen és éljen jól borral és kenyérrel. Ez az adat a lelkipásztori jövedelmek között szerepel, és a legkorábbiak közül való. így megtudtuk, hogy a gyülekezetben aló. században tor volt, ahová a lelkésznek el is kellett mennie, mert a temetésért külön stólát nem kapott. A juttatás a torban lakás volt. Még egy nagyon fontos adatot megtudunk, hogy a torban kenyér és bor volt. így az egyszerű torhoz az előkészületek nem vettek túl sok időt igénybe. Sőt a szegény sorsú családok is tarthattak tort, hiszen a kínálkozás sós kenyérből és borból állt. A rendelkezésünkre álló adatok kapcsán megállapíthatjuk azt, hogy sok gyülekezetben a prédikátor jövedelméhez hozzátartozott a torban lakás. Igaz ugyan, hogy a Telkibányán felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv azt írja: „Temetéstől semmi nem jár a Prédikátornak. ”269 Ez az adat azt is jelenti, hogy voltak gyülekezetek, ahol a torban lakás nem járt a lelkésznek. Ha összességében vizsgáljuk meg a gyülekezeteket, akkor elmondhatjuk, hogy a torozás nyomait a legtöbb gyülekezetben a 16-17. században megtaláljuk. Abaújvár, Abaiíj vm. 1611-1614: temetéstől nem jár semmi, hanem halott temetéstől behívják és jóltartják. ”270 A lelkészüket. Zsujtán stóla is járt a temetésért, de szerepel egy későbbi betoldás: Zsujta, Abaúj vm. 1611: „.. .akinek ereje vagon reá, jóltartja a Prédikátort. ”271 Arra is van adat, hogy a lelkész nem tudott elmenni a torba, és vittek neki ételt, italt. Boldva, Borsod vm. 1598: temetéstől semmit sem adtak, hanem a torba ment. Ha torba nem ment, ételt, italt jóakaratjából küldött. ”272 A gyászoló család a lelkésznek. Előfordult, hogy a torba az iskolamestert is meghívták. Ott 267 Kiss Aron 239. 268 SRKLt. Kgg. II. 6. 9. ™ SRKLt. Kgg. V. 15. 2711 SRKLt. Kgg. V. 15. 271 SRKLt. Kgg. V. 15. 272 SRKLt. Kgg. II. 6. 60. 116
