Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Klenódiumok - Úrihímzéses úrasztali térítők
lehetett a temetésen, énekelt, így a gyülekezet a mester munkáját a torba való meghívással viszonozta: Beriete —> [S^k. Br^otín], Gömör vm. 1665: „Halott temetéstől a Ber^eteiek nem fizetnek, hanem a torba elhívják a Mestert. ”273 Megállapíthatjuk, hogy a magyarság köreiben kezdetektől élt ez a szokás, és a tiltás ellenére is megmaradt. A reformáció térhódítása sem hozott más eredményt. így maradhatott meg és létezhetett folyamatosan a torban lakás a 16-17. században és maradt meg az évszázadok folyamán máig. Igaz, ma már egyre kevesebb család tart tort a temetés után a városi gyülekezetekben. A falvakban azonban mind a mai napig erősen tartja magát ez a szokás. Klenódiumok Urihímzéses úrasztali térítők A 16-17. században — amikor a magyarság legsúlyosabb harcait vívta a törökök ellen — egy különösen szép, Európában is egyedülálló hímzésfajta terjedt el hazánkban. Mintha a térítők szépsége és ragyogása megerősíteni akarná a magyar ember jövőbe vetett hitét, a három részre szakadt ország megmaradásának reménységét. Hazánk az akkori keleti és nyugati világ találkozási pontja volt, egyformán érte a stílusáramlatok hatása. Erős nemzeti, művészi kultúra és sajátos magyar jelleg kellett ahhoz, hogy textilművészetünknek ezen páratlan emlékei örökbecsű értékké váljanak. A viszontagságokkal, háborúkkal terhes 150 éves török uralom korszakára esik a magyar úrihímzés kibontakozásának és virágzásának ideje. Az európai reneszánsz legkedveltebb mustrái, mintái korán eljutottak hazánkba. Itthon a keleti művészet hatásaival keveredve fejlődött ki ez a sajátos magyar hímzés. Ez a hímzésfajta díszítette a hölgyek ruháját, a férfiak dolmányát, mentéjét. Az arany-ezüst szál csillant meg a solymászó hölgyek tarsolyán. Hímzettek voltak az ágytakarók, a párnavégek, étekfogó kendők; hímzett volt minden, amit igazán szépnek, előkelőnek akartak látni. így volt ez a református gyülekezetek, eklézsiák életében is. A magyar úrihímzés egyik legjellegzetesebb válfaja az úrasztali terítő. Ha egy gyülekezet gazdag volt, asszonyai, gyülekezeti tagjai arra m SRKLt. Kgg. II. 7. 248. 117
