Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
A református egyház tisztségviselőinek javadalmazása a 16-17. században Pastoris Reditus
Offertorium A régi és egykor hazánkban is gyakorolt szokás, a miseoblatio maradványa az ún. offertorium. Maga a szó azt jelenti: felajánlás. A római katolikus hívek bizonyos ünnepeken, a credo után, számos helyen pedig a menyegzői vendégek az esketés után a nagyoltárt megkerülvén a pap által tartott feszületet megcsókolták, és az oltáron fekvő tányérba pénzadományt helyeztek. Az offerálás gyökerei az ősegyházba nyúlnak visz- sza. A keresztyénség III-IV. századától bizonyítható, hogy a miséhez szükséges kenyeret és bort a hívek hozták magukkal. Később a felajánlás körmenetileg történt. VII. Gergely pápa kánonjával elrendelte kötelező voltát. 71 A 11. századtól az oltárhoz vitt adományokat pénzben rótták le. A 16-17. században a református eklézsiákban meglévő offertorium szokása a római katolikus szokásjogra vezethető vissza. A protestáns gyülekezetekben ez a szokás pénzadományt jelentett, amely a lelkész jövedelmét egészítette ki. A vizitációs jegyzőkönyvek alapján láthatjuk, mit is jelentett ennek a szokásnak meglétté egy- egy református gyülekezet életében. Ugyanis nem mindenütt gyakorolták. Kisgéres —> [S%k. Maly Hores], Zemplén vm.1611: , Mondják aff is, hogy a% communiókor offertorium szokott lenni, és némelyek accedálni72 sffgyenlenek, nem lévén péntek. ”73 Ebben az esetben az offertorium az úrvacsoraosztáskor adott pénzadományt jelenti. Az úrasztalára paténát vagy perselyt tettek ki, és ebbe kellett az úrvacsorát vevőnek adományát beletenni az egész gyülekezet színe előtt. Ez az adomány a lelkészt illette a gyülekezetek többségében, de egyes helyeken — pl. Szaláncújvárosban (Szk. Slanské Nővé Mesto, Abaúj vm.) — ebből kellett a lelkésznek a következő úrvacsorához a bort megvennie. Aki olyan szegény volt, hogy nem volt mit tennie a perselybe, ki sem ment úrvacsorázni. Olvassuk erről a jegyzőkönyvek híradását: Alsóberecffei, Zemplén vm.: „Offertóriumban Úr vacsorája osztogatásakor a% Communikasok egy-egypénff adnak.74 71Erdő Péter: Magyar egyházjogi népszokások. Az offerálás. In.: Mert ezt Isten hagyta 252-271. 72 Itt jelentése: az úrasztalához járulni. ^Történelmi Tár 92. 74 SRKLt. Kgg. I. 3/a. 177. 51