Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Egyházfegyelem - Istentiszteletek elhanyagolása
míg meg nem jobbul, és a botrány elhárításával ki nem békíti egyházát. Tulajdon értelemben úgynevezett kiközösítés az, midőn az Isten és egyház egyessége ellen nyilvánosan vétkező, bűnös ragály által meglepett és nyilvános romlottság által megfertőztetett keresztyének kilöket- nek az egyházból, átadatnak a sátánnak a test veszedelmére, hogy meg- szégyeníttetvén, vezekeljenek, térjenek meg és lépjenek vissza ismét egyházukba. Kik, ha az egyháztól rájok mért nyilvános elégtételt teljesítik, az egyháztól megkegyelmeztetve, vétessenek vissza előbbeni állapotukba.”298 Hitvallásunk azokkal foglalkozik, akiket ki kell közösíteni. A tolvajokat, paráznákat, átkozódókat, hamis esküvőket, részegeseket akkor, ha az intés nem használ. Fontos azonban tudnunk, hogy milyen volt az eklézsiakövetés módja. Erről a Borsod-Gömör-Kishonti Cikkek rendelkeznek: „Szokásban volt pedig az új testamentumban (az ősegyházban), hogy az iszonyú és nyilvános gonosz tettekkel fertőzötteket, midőn magokat visszavitetni kérték, a templom bizonyos helyén gyászruhában közszemlére állították. Ennélfogva közegyetértéssel elhatároztuk, hogy minden egyházban legyenek bűnbánati székek és gyász vagy fekete ruhák, részint a mások intéséül és rémítéséül, hogy a hason megeséseket kerüljék el, részint hogy legyen az némi vizsgálatul, hogy vájjon a bűnbánók igazán kívánnak-e visszavétetni.”299 Ezek az adatok azért nagyon fontosak, mert rámutatnak az eklézsiakövetés szertartására. Ugyanis a kiközösítés a bűnös távollétében történt. Az eklézsiakövetés formája, mibenléte mutatja számunkra magának a szertartásnak a jellegét. Ehhez segítséget nyújtanak a kor Agendái is. Már a Méliusz féle Agendában (1563) megtalálható az eklézsiakövetés szertartása. Később ugyancsak megemlítik a zsinati rendelkezések, a kánonok, majd részletesen a Samarjai Agenda. Minden rendelkezésnél a bűnvalló imádságon, az absolution és a bűneit megbánó, feloldozást nyert személy gyülekezetbe ajánlásáról van szó. Istentiszteletek elhanyagolása Tárgyalt korszakunkban igen nagy gondot fordítottak minden fegyelmező munka feltételére, Isten Igéjére. Elengedhetetlen volt az istentisz298 Kiss Áron 240-241. 299 Kiss Áron 729. 134
