Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Egyházfegyelem
Egyházfegyelem Mai rohanó, békéden világunkban — ugyanúgy, mint az elmúlt évszázadok során — szükségét érzi az ember a lelki megnyugvásnak, a lelki harmónia biztosításának a munkás hétköznapokon és az ünnepnapokon egyaránt. A keresztyén ember a megnyugvást Isten Igéjében kereste és keresi most is, és került kapcsolatba vallása szerinti egyházával. így került az ember kapcsolatba az engedelmességgel, a fegyelemmel. Az egyház fegyelem jelentése az egyház története során, korszakaiban nagyon különböző, eltérő volt. Másként érvényesült az őskeresztyén, a középkori egyházban, a reformációban és másként érvényesül mai egyházunkban. Amikor egyház fegyelemről beszélünk, sok ember képzeletében megjelennek a kínzóeszközök, a máglya, a pellengér, kaloda, szégyenkő, szégyenpad stb. Az őskeresztyéneket komoly próbára tették az üldözések, ezért az a korszak nem az egyházfegyelemmel foglalkozott elsősorban. Az őskeresztyének életét mindenkor az Isten előtt való tisztaság, hűség, békesség hatotta át. Ez a későbbi időkben változott meg. A kisebb vétségeket elkövetőket megintették, figyelmeztették. A harmadik század időszakára vált szükségessé a bűnbánati fokozatok kiépítése. Erről Illyés Endrénél ezt olvashatjuk: „A bűnösöknek a bűnbánat négy fokozatán kellett átmenni. Az első fokozaton a bűnbánó bűnösök a templom ajtajában álltak gyászruhában és a gyülekezet tagjaihoz az újrafelvételért esedeztek; a második fokon megengedték nekik, hogy számukra elkülönített helyen az igeolvasást és az egyházi beszédet hallgathassák; a harmadik fokon már az imák alatt is jelen lehettek, de azt térden állva hallgathatták csak; negyedik fokon az úrvacsora kivételével az egész istentiszteleten részt vehettek, az úrvacsorát azonban csak állva nézhették. Ezek után következett a nyilvános búnvallomás. melynek végeztével bűneik alól feloldoztattak és a visszafogadás jeléül testvéri csókkal fogadtattak a gyülekezetbe. Ez aktus alkalmával szerepel a papság kézrá- tevése is. A bűnbánat külső jeléül pedig: a böjt, önsanyargatás, zsákban, hamuban, földön ülés, sírás, sóhajtozás, esedezés, alamizsnaosztogatás szerepel.”295 295 Illyés Endre: Egyház fegyelem a Magyar Református Egyházban. (XVI-XIX. századokban) Debrecen, 1941. 33-34. (Továbbiakban Illyés Endre) 131
