Pocsainé Eperjesi Eszter: Református egyházlátogatási jegyzőkönyvek néprajzi vonatkozásai - 16-17. század Tiszán inneni egyházvidék (Sárospatak, 2007)
Klenódiumok - Úrihímzéses úrasztali térítők
törekedtek, hogy minél szebb térítőik, klenódiumaik legyenek. Ez a rendkívül gazdag terítőanyag évszázadok távlatából hirdeti a kor asszonyainak hűségét, igényét, adakozó kedvét. Míg a világi textíliák díszítése a kor követelményeinek megfelelően változott, a református egyház textíliáin ez a hímzésfajta a 19. század elejéig élt, megőrizve hímzőművészetünk három évszázadának történetét. A református templomok úrasztali térítőinek mintája a négy sarokból kiindulva középfelé halad, dús virágokat és leveleket hordozva hajlékony szárán. Az oldalakra általában hangsúlytalanabb virágminta került. Sokszor gazdagon hímezték a térítők közepét, ráhímezve az adományozó nevét, a készítés idejét, bibliai idézeteket és különféle szimbólumokat. Az úrasztali térítők, keszkenők általában lenvászonból vagy patyolatból — a mai lenbatiszt őse — készültek. A len- és pamutszövetek közül a különböző Vastagságiakat más-más célra használták, és a leírásokban elnevezésük is különbözött. Az, hogy finomabb vagy durvább szövetet alkalmaztak inkább, függött viselőjének társadalmi helyzetétől, semmint az alkalomtól, amikor használták. Patyolat volt a neve a legfinomabb fonalú, de ritka szövésű pamutszöveteknek. A gyolcs valamivel durvább, vastagabb anyagot jelentett, míg a vászon lehetett a leghétköznapibb, legdurvább közöttük. Ezen túl természetesen még számos anyagfajta és elnevezés ismert. A vizitációs jegyzőkönyvekben szereplőkre külön kitérünk és ismertetjük az ott szereplő térítők anyagát is. A hímzések vont arannyal vagy vont ezüsttel — skófiummal — sodratlan vagy sodrott selyemfonállal és nagyon ritka esetben gyapjúfonállal készültek. A 17. századi hímzések technikáját vizsgálva azt látjuk, hogy azokon mintegy 25 féle öltésvariáció fordul elő. A virágos mustrák, feliratok, előforduló alakos ábrázolások gondosan szerkesztett egységgé fonódnak össze. így ma is él és virul gránátalmabokor, a tulipán, a rozetta, szegfű, és sorolhatnám a sok virágot. Ezek a gyakran pompázatosán gazdag, máskor egyszerűségükben is páratlan szépségű úrasztali térítők nemcsak a magyar kálviniz- musnak meghatóan szép alkotásai, hanem az egyetemes magyar múltra, művelődésre jellemző örökbecsű emlékek. 118
