Thomas Fremperger: Historia Translationis Tunicae Jesu Christi (Budapest - Sárospatak, 2007)
W. Salgó Ágnes: Jézus Krisztus tunikája
közbenjárása eredményeképpen itt kötött békét fiával, a későbbi V. Istvánnal, és gyakran időzött a gazdag kolostor mellé épített királyiházban, sőt itt is halt meg. A kolostort a mohácsi vész hatására hagyták el az apácák, s a török támadás során vált romhalmazzá. A történet korabeli aktualitásában fontos lehetett az a körülmény is, hogy az Oltáriszentség tiszteletére beiktatott ünnepet, az Űrnapját először 1247-ben Lüttichben ünnepelték, az ágostonrendi lüttichi Szent Julianna látomásának hatására. Az egész egyház számára kötelezően 1264-ben rendelte el ünnepként IV. Orbán pápa, akinek megbízásából írta meg Aquinói Szent Tamás az ünnephez tartozó liturgikus szövegeket és a szentmise sequentiáját, a „DicsérdSionÜdvözítőd” kezdetű himnuszt. A legenda keletkezésének ideje, a magyarországi tatárdúlást követő évek tehát éppen egybeesnek azúj liturgikus ünnep beiktatásával. A dokumentálható események közé tartozik a magyarok hétévenkénti kölni zarándoklatára vonatkozó adat, amely Frempergerrel egyezően az 1412. év júniusát említi. A kölni Stadtarchivban őrzött St. Gereonsstift Nekrologiumának egyik lapjára jegyezte fel egy 18. századi kéz az 1412. év júniusának 30. napjára a magyarok zarándoklatára vonatkozó utalást.17 A legenda német területen gyorsan terjedt, ennek bizonyítéka az is, hogy az 1474-ben datált latin nyelvű összefoglalás utáni időszakból, de még a 15. századból, ugyanazon kéz írásával, két teljesen egyező német nyelvű változata is fennmaradt a kölni Stadtarchivban peigamen kéziratokban.18 Külön érdekessége, hogy a német fordítás „B” példányára egy 16. századi kéz a szövegkezdetben levő, Magyarországra utaló szó mellé, a margóra kiegészítésképpen odaírta: „In der statt Myschegraid [sic] genannt", ami kétségkívül Visegrádot jelentheti. Közismert tény, hogy IV. Béla felesége, Laszkarisz Mária a tatárjárás után a hozományul kapott ékszereiből erős kővárat építtetett Visegrádon, részben azért is, hogy újabb veszély esetén a Nyulak szigetén levő kolostorból az apácák, s köztük leánya, Margit is oda menekülhessenek. A legenda eredete tehát akár Visegrádhoz is köthető. A korabeli szerzők viszont hallgatnak erről a legendáról, bár könyvtárak mélyén még lappanghatnak források. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában őriznek egy kicsiny, mindössze négy levélből álló papírkódexet a 15. századból, jelzete: Cod. Lat. 319, mely Fremperger munkájának kézirata: Testimonium Thomae Frempergerde tunica Christi, an. 74 74.19 A negyedrét formátumú kézirat Kortin, m., 58., 4. jegyzet Szöveg ét közli Korthi. m., 66-69. Codices manu scripti Latini, vol. L, Codices Latini medii aevi, rec. Emma Bartoniek, Budapest, 1940, Nr. 319.
