Thomas Fremperger: Historia Translationis Tunicae Jesu Christi (Budapest - Sárospatak, 2007)
W. Salgó Ágnes: Jézus Krisztus tunikája
három levelén olvasható maga a szöveg, a negyedik rektóján a tunika színezett rajza látható, verzójának jobb felső sarkában pedig kézírással: „Attestatum [két olvashatatlan szó] rocklein, 1474”. Alatta más kéz írásával a hitelességre vonatkozó tanúsítvány: „Thomas Fremperger az ausztriai felséges Miksa főherceg káplánja kétségkívül tanúsítja, hogy Christusnak ezt az itt őrzött ugyanazon selyem tógácskáját látták ő maga és mások is Magyarországon Buda városában Szent Margit monostorában.”20 Budán, illetve a szigeten természetesen csak a „tógácska” levágott ujját láthatták, s véleményünk szerint a Kölnben őrzött ruhával való azonosságára vonatkozhat ez a beírás. Lehetséges, hogy ez a kézirat valaha együtt volt a tunikával? Erre utalna az „itt őrzött” (lat. hic asservatam) kifejezés? LeonhardKorth a tunikáról szóló tanulmányában hivatkozik a Csontosi Jánossal folytatott konzultációjára, akitől megtudta, hogy Fremperger munkájának ez az egyetlen kézirata 1878-ben került az Országos Széchényi Könyvtárba, mégpedig Kölnből, hiszen szerepel még H. Lempertz nagy teológiai katalógusában isa A kézirat provenienciájához tartozik, hogy a könyvtár 1878-ban csere útján szerezte meg a jelentős könyvgyűjteménnyel rendelkező ifj. Emich Gusztávtól, ennek ténye olvasható a kézirat későbbi időből származó, szürke papírborítóján is: „Csere útján Emich Gusztáv úrtól szereztetett 1878. Nov. 6.” Csontosi a Leonhard Korthtal folytatott levelezésében valószínűnek tartotta, hogy ez a kézirat Fremperger autográfja is lehet. A nyomtatott kiadáshoz vagy ez, vagy ennek másolatai szolgálhattak alapul. A szövegük összevetése alapján észlelhetők kisebb eltérések, pl. a kéziratban a 3. rektó 13-14. sorában a következő szövegrészt olvashatjuk: „... ad coru[m] vota deo altissimo magnas gra[ti]as agentes ... ”, míg a nyomtatottból az „altissimo” jelző hiányzik. A két szöveg gondos összevetésével még több, apró eltérést lehetne feljegyezni. A Sárospatakra hazatért kötettel az Árpád-kori történelmünkhöz kapcsolódó legendának második ősnyomtatvány példányával gazdagodott hazánk. A további kutatás pedig talán igazolni tudja majd azt is, hogy a műnek a Széchényi Könyvtárban őrzött kéziratos példánya valóban a szerzőtől származik. “„Nimirum Thomas Fremperger, Capellanus serenissimi ducis Austriae Maximiliani, attestatur, togulam Christi hic asservatam sericam unam a se aliisque in Hungária visam in civitate Budae in Monasterio S. Margarethae.” W. Salgó Ágnes ford. 21 Anth. I, Lit. E, Reliquienkultus no. 5192. Ld. Korth i. m., 52., 1 .jegyzet.
