Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Ablonczy György (1916-1950)

Ablonczy György (1916-1950)

A háború nemcsak fegyverrel öl. A mérhetetlen testi-lelki szenvedések nyomán még évekkel, évtizedekkel a harcok után is szedi áldozatait az emberfaló Moloch. Külön tragédia, ha ez egy család két nemzedékében ismétlődik.

Ablonczy György 1916. június 3-án született Szentistvánbaksán, a Hernád völgyében, az akkori Abaúj-Torna megyében. Édesapja, a 400 lelkes falu református kántortanítója, ekkor még épkézláb katona, a háborúból azonban hadirokkantként tért haza. A falu a Hernád bal partján, a folyót övező dombsor tövében húzódik meg - a világ végén. Az országút csak a faluig tart, tovább nem - csak visszafelé lehet közlekedni rajta. A négy-gyermekes tanítói család számára a csend és a béke szigete lehetett volna, ha a szükség nem szorongatja őket.

A család helyes ösztönnel látta, hogy elesettségükből az egyetlen kilábalási lehetőség a tanulás. Ezért minden elérhető eszközzel (hadirokkant ösztöndíj, köztisztviselői ösztöndíj) kiegészítve saját erőfeszítésüket, a Gyuri fiút a sárospataki gimnáziumba járatták. Előbb bentlakó, később bejáró tanulóként. Ez utóbbi árulkodott arról, hogy Ablonczy György méltó volt szülei áldozatkészségére. Képletesen szólva, fogát összeszorítva tanult a nagy világgazdasági válság csüggesztő éveiben is. Kitűnő érettségi után göröglatin szakra jelentkezett az egyetemen és „féldíjas”-ként bejutott az Eötvös Collegiumba is. 1937-ben szakvizsgázott. A dicséretes eredményt még bemutathatta nagybeteg apjának, aki - szinte erre várva - talán nyugodtabban halt meg.

A magára maradt család helyzete azonban kétségbeejtő lett. A tanárjelölt nagyfiú kénytelen volt gyakorlóévét félbehagyva, magántanítónak szegődni, hogy anyját, amennyire lehet, tehermentesítse. Majd a sárospataki Főiskola alkalmazta óraadói minőségben a gimnáziumban és nevelőtanárnak a Gortvay-internátusban. Ebbéli működését a debreceni Tanárképző Intézet elfogadta gyakorlóévnek, és 1939-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett.

1940-től helyettes tanárnak, 1942-től rendes tanárnak választották meg a gimnáziumban. Hogy özvegy anyját segíthesse, 1939/40-ben bejáró felügyelő tanárságot vállalt az Angol-internátusban. Reményteljesen induló pályája azonban kettétört. 1942-ben bevonultatták tényleges katonai szolgálatra a szolnoki 10/l-es zászlóaljhoz. Békeidőben „alkalmatlan”-nak minősítették volna (erős szemüveget viselt), háborúban azonban egyszeriben alkalmas14