Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Ablonczy György (1916-1950)
sá vált, ha máshol nem, egy hátországi pótalakulat irodájában, mint nyilvántartó. A hátországi szolgálat lehetővé tette, hogy megnősüljön (1944. szeptember!). A hátország azonban frontországgá vált. A háború szele az alakulatot a Dunántúlra seperte, a friss katonafeleség pedig követte férjét, mert szüleihez már nem tudott visszamenni. Végül 1945. április másodikén fegyverrel kényszerítették őket a „Nagy Német Birodaloméba vonulásra - az alakulat több tagjának tiltakozása ellenére. A tiltakozókat hadifogolyként átadták a németeknek, akik a többi hadifogollyal együtt dolgoztatták őket. Ablonczy György alhadnagy is robotolt, míg tüdő- és mellhártyagyulladása le nem vette a lábáról. Kéthónapos hadikórházi „kezelés” után a hüttenbergi fogolytábor lakója lett Karintiában. Onnan szállították haza 1945 szeptemberében. Az általános újjáépítési sürgésben ő is újjáépülni látszott. A látszat mögött azonban törékeny, sérülékeny szervezet viselte a viszontagságok következményeit. 1950-ben a hirtelen halmozódó egészségi panaszok maradék életerejét is lebírták, és váratlanul meghalt. Horatius méltatását tanártársaira hagyta, gyermekét özvegyére. A nemzeti vagyon pusztulása rettenetes csapás, de pótolható. Az igazi veszteséget Ablonczy György élete példázza. Minden nemzet ereje a kiművelt emberfők sokasága, és ő akkor távozott, amikor kezdte volna kamatostul visszafizetni a belefektetett érzelmi és szellemi tőkét és bizalmat. Élete utolsó óráiban betegágyánál kérésére néhány tanártársa vele együtt a 23. zsoltárt énekelte, amit még minden bizonnyal kántortanító édesapjától tanult. Gyászjelentésére is felkerült e zsoltár kezdő sora, mely így méltatta az 1950. szeptember 16-án elhunyt Ablonczy György életét és adta hírül halálát: Az Úr énnékem őriző pásztorom... XXIII. zsoltár A Sárospataki Református Kollégium és az elköltözött gyászoló szerettei: felesége sz. Szepessy Éva, kisfia Lacika, édesanyja özv. Ablonczy Lászlóné sz. Bakos Erzsébet, testvérei Mária férjével Kovács Bélával és gyermekeivel, Bertalan és Zoltán, feleségével Koncsol Évával, apósa és anyósa Szepessy Ferenc, feleségével Gyöngyössy Rózával és az egész rokonság megrendült szívvel, de a feltámadás hitével és az örökélet reménységében jelentik, hogy Ablonczy György gimnáziumi tanár, tápintézeti felügyelő szeptember 16-án életének 35. évében, házasságkötésének hatodik évfordulóján, pataki tanárságának 13. évében rövid, fájdalmas szenvedés után, az Úr Jézus Krisztus megváltó szeretetében bízva hittel és megbékélt szívvel hazatért mennyei Urához. Nyolc évi pataki diákság után lett Kollégiumunk gimnáziumának latin-görög szakos, szorgalmas, iskolánkat és tanítványait nagy hűséggel szerető 15
