Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Bálint József (1886-1957)

Bálint József (1886-1957)

1886. június 8-án született a Gömör megyei Zádorfalván, ahol édesapja, Bálint Dezső református lelkész volt. A fiatal, jó képességű lelkész csakhamar Sárospatakra került, s a pataki református egyház tisztelt lelkésze, majd zempléni esperes lett.

Bálint József igen gondos nevelésben és neveltetésben részesült. Az elemi iskola négy osztálya után 1896-ban a Főiskola gimnáziumába került. Elsős és másodikos tanulóként jó bizonyítványt kapott, csak írásbeli külalakból volt kettese („jó” osztályzat). Harmadikban gyengült a bizonyítvány; az előbbi mellett a latin, német, történelem, ének kettes is megjelent. Negyedikes korában már magaviseletből is kettest érdemelt. A család kérdőre vonta s az ötödik osztályban jól viselkedett, de tanulmányi eredménye tovább romlott: latinból, történelemből, németből hármast kapott, sőt görögből meg is bukott. Hatodik gimnazistaként jó hármas szintet ért el.

Deák Geyza rajztanár jóvoltából szabadkézi „művészrajzot” is tanulhatott volna, de nem sok érdeklődést tanúsított. Hetedikes korában jött el a várva- várt fordulat: felvette a szabadkézi rajzot, és jelest érdemelt belőle! Sőt a kiírt rajz-pályázaton első díjat (10 koronát) nyert pályamunkáival! Nyolcadikos korában osztályzatai stabilizálódtak (zömben a biztonságos hármas körül) s érettségi szereplést ígértek. Nyolcadikban szabadkézi rajz óra már nem volt, de megmaradt a pályázat, amit ismét megnyert. így tett szert a „Piktor” becenévre s Deák Geyza ösztönzésével s a család - rajztanári jövőt látva előtte - beleegyezésével a Mintarajz-Rajz Tanárképző Főiskolába (a Képzőművészeti Főiskola elődje) iratkozott be.

1909-ben fejezte be tanulmányait a Főiskolán, de rajztanári oklevelet nem szerzett, mivel független művész szeretett volna lenni. Csak hát ez nem ment könnyen. Sikertelen próbálkozásai nyomán, családja ösztönzésére, tanítani ment, mégpedig Pápára (valószínűleg Deák Geyza ajánlására, aki onnan került Patakra).

Pápai tanárságával kezdődött egy zavaros, nehezen nyomon követhető, keserves, lázadó időszak. Minden áron festő, művész szeretett volna lenni, ezért - a kordivatot követve - Münchenbe utazott. A tanulmányút - kellő anyagiak hiányában - inkább csak tartózkodásnak tűnt, olykor a bohémság alatti nyomorgás jeleivel. (Egy 1952-ben tőle kapott tenyérnyi színezett ceruzarajzból, „Magyar festő karácsonya Münchenben”, árad a reménytelenség levegője.) München után rövidebb nagybányai tartózkodás következett. Mindkét helyen benne élt, együtt lélegzett kora festészetével. Bár mindkét

22