Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

ELŐSZÓ

Úristen máshol tette le a kenyeredet”. A tanári kar tagjai különböző egyéniségek voltak, más és más talentumokat kaptak, sőt, ami a gimnáziumi tanárokat illeti, világnézetük is különbözött, de közös volt bennük alapos szakmai ismeretük és a kollégium iránti szeretetük. Ezért lehetett eredményes munkájuk, és járultak hozzá az iskola felvirágoztatásához.

Annak a korszaknak a tanári karát, mellyel ez a kötet foglalkozik, minősíti az, hogy 14-en voltak közülük Eötvös-kollégisták. Olyan indítást kaptak ott a tudományos munkára, mely meghatározta tanári munkájukat.

20. századi „mohácsunk”, a trianoni trauma után Sárospatak egyszerre határszélre került, elvesztette vonzáskörének nagy részét: Felvidéket, Kárpátalját, ahonnan diákjainak jelentős részét kapta. A régió másik nagy városa, Kassa is határon túlra került, így Miskolc központosítása szükségszerű volt. Oda került át Eperjesről a jogakadémia, így a pataki jogakadémia is a központi és fejlődő Miskolcra települt át 1923-ban, hogy azzal összevonva működjék tovább. Sárospatak jelentősége, „régi dicsősége” úgy tűnt, hogy egyre alább száll, és múlttá válik.

Az isteni gondviselés azonban most is támasztott olyan férfiakat, akiknek munkálkodása folytán a megcsonkított nemzet magához tért, és országunk nemcsak megmaradt, de fejlődések indult. A közoktatás terén gr. Klebelsberg Kuno munkálkodása nemcsak újra indította az iskolák munkáját, hanem új korszakot teremtett, melyet méltán nevezhetünk „Klebelsberg korszaknak”. Tudatosan fordult a vidék felé, és falusi sőt tanyasi iskolák ezreit támasztotta fel vagy teremtette meg. A nagy múltú katolikus iskolákat (pl. Pannonhalmát) felvirágoztatta, és éppen ezért az arányosságot és méltányosságot szem előtt tartva a református Sárospatakot sem hagyta értékét veszíteni. Mátyás Ernő, mint közigazgató, így ír Klebelsberg Kuno első pataki látogatásáról: „Klebelsberg Kuno, Csonka-Magyarország nagy kultuszminisztere, a Főiskola őszinte jóbarátja és támogatója 1927. évben Sárospatakon járva megállapítja, hogy az iskola a dekadencia állapotában van. De azután egyszerre csak lázas tempóban indul meg a Főiskola újjáépítése. Úgy, hogy Ravasz László egy látogatás alkalmával poraiból megelevenedett főnix madárhoz hasonlítja a főiskolát, amelyik a nagy összeomlás után legelőször állott talpra. Fontosabb azonban az, hogy szellemében is megújhodásnak meglepő lendületét mutatja, s a külső újjáépítéssel egyidejűleg, sőt még előbb is, megújulásnak indul az Isten Igéjének szolgálatában is.”

A 20-as évek végén valóban nagy lendülettel indult fejlődésnek a Főiskola, - ahogyan akkor nevezték a Kollégiumot. Elekes Imre gimnáziumi igazgató írja, hogy „az 1928. év végén világi gondnokká választott farkasfalvi Farkas Géza ragadta meg erős és biztos kézzel főiskolánk pillanatnyilag süllyedni látszó hajóját”, és buzgósága, összeköttetései révén kormányzati segítséggel olyan építkezés, modernizálás indult meg, mely elindította a pataki iskola felvirágzását. Ehhez nagymértékben hozzájárult Elekes Imre fáradhatatlan és szervezésben is kimagasló munkálkodása, akit 1927-ben választott meg gimnáziumi igazgatóul a Főiskola Igazgatótanácsa. Az alábbi felsoro6