Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Dr. Egey Antal (1903-1994)

Egy másik, sok időt és szakértelmet igénylő munkája volt az un. Szabó József féle ásvány- és kőzetgyűjtemény csomagolása, utána pedig a tisztítása és rendezése. A kiállítószekrényekben ma látható kb. 1200-féle ásvány és kőzet az ő munkáját dicséri. (Mindkettőt nyugdíjasként, ellenszolgáltatás nélkül végezte.)

Sokat tanult és sokat tudott. Nem szerette a külsőségeket, az ünnepélyes alkalmakat. Az olyan rendezvényeket pedig kifejezetten kerülte, ahol az ő személyét a legcsekélyebb mértékben dicsérték. Igaz, azt sem hagyta ironikus megjegyzés nélkül, ha mások „ünnepeltették magukat”. Számára az volt az ünnep és elismerés, ha hatalmas tudásából más is részesülhetett.

A számos elismerés közül azért kettőt hadd említsünk meg. A kormány 1956-ban a Kiváló Tanár címet adományozta neki, 1994-ben pedig megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Kiskeresztjét.

Szenvedélyes horgász is volt, aki a halakat és szokásaikat nemcsak horgászati, hanem biológiai szemszögből is kiválóan ismerte. (De nemcsak halakat fogott, gyakran vállalkozott folyami rákok gyűjtésére is.) Kádas Sándor, a gimnázium igazgatója mondta egyszer: „Azért szeretek Tóni bácsival horgászni, mert mindig tanulok tőle valamit.” Az tény, hogy ilyen szempontok miatt mindig érdemes volt vele beszélgetni vagy kirándulni. Abban a szerencsében volt részem, hogy több alkalommal is tehettem vele szakmai jellegű kirándulásokat. A biológiai kert részére hoztunk növényeket a környező hegyekből, a Hegyköz több tájáról, a fűzéri-várhegyről, Szentendre szigetéről, stb. Amikor a 60-as években egyik osztályom 7 fiú tagjával elmentem egy több napos bükki kirándulásra gyalog, meghívásomra nagyon szívesen eljött kísérő tanárnak, sőt Szilvásvárad fölött még az ősember barlangba is feljött velünk, ahová a meredekség miatt csak négykézláb lehetett feljutni. Nem engedte, hogy segítsünk neki, pedig akkor már életének 60. éve felé közeledett.

Az élet bármilyen posztra állította, feladatát mindig magas szinten, becsületes helytállással, lelkiismeretesen végezte. Az alábbi eset is ezt példázza. Amikor 1956-ban ünnepelték iskolánk fennállásának 425 éves évfordulóját, nagy megemlékezést tartottak az Imateremben amelyre az akkori művelődésügyi minisztert is meghívták. Történetesen a miniszter személyesen ismerte Tóni bácsit s mikor ment fel a Díszterembe megkérdezte tőle, hogy ő miért nem jön. Tóni bácsi azt válaszolta, hogy azért, mert az udvaron és a nagyportán neki kell a rendet biztosítani. Erre a miniszter intézkedett, hogy Egey tanár úr felmehessen az ünnepségre. De példaadó munkastílusát bizonyítja az is, ahogyan irányította több mint 10 évig a levelező tagozatot.

Soha nem tartott órát rutinból, noha megtehette volna. Mindig kipróbálta órák előtt a kísérleteket, és új óravázlatokat írt még nyugdíjazásának évében is. De mint az erdészeti tagozat egyik osztályának kísérő tanára is, minden gyakorlati óráról naplót vezetett.

51