Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Dr. Egey Antal (1903-1994)
ben a kassai tankerületi főigazgatóság területén a tanítóképzők természetrajz oktatása tanfelügyeletével bízta meg. Annak ellenére, hogy eltávozott az egyetemről, kapcsolatot tartott tudományos pályákon dolgozó országosan ismert szakemberekkel. Ilyenek voltak pl.: professzora mellett Hargitai Zoltán, Soó Rezső, Sárkány Sándor, Kárpáthy Zoltán botanikus, ill. Tokody László, Sztrókay Kálmán geológus professzorok. Feltétlenül meg kell említeni a kiváló szakemberek között Fritsch József nevét is, akivel gyakran folytatott eszmecserét. Ő a második világháború előtt és alatt az Erdélyi Ércbányák igazgatója volt. Sárospatak környékén is több geológiai próbafúrást végeztetett. Egy ilyen próbafúrásnak köszönheti a végardói termálfürdő a létezését, mert az 50C°-os meleg vízre is ő talált rá. Egyszer azt mondta Tóni bácsi róla: „Fritsch Jóska olyan kiváló geológus, hogy nemcsak azt mondja meg 3 méterről egy ásványról, hogy annak mi a neve, hanem azt is, hogy honnan való.” Pályafutása alatt több meghívást kapott egyetemi oktatói állásra, de ezeket nem fogadta el. Viszont a tanítóképzőben is és a gimnáziumban is a felsőfokú oktatás színvonalán és igényességével végezte munkáját. Igazgatója, Kovács Dezső 1931-ben rábízta az új kémiai és biológiai előadó-tantermek kialakítását, berendezését. A hagyományos padok helyére munkaasztalok kerültek, két növendékre jutott egy mikroszkóp, 1 boncfelszerelés, 1 készlet kémiai kísérletező felszerelés. A tanítóképzőben üvegházat, növénykertet, gyakorlóterületet létesített, ezekhez függetlenített kertészt is alkalmaztak, aki az ő szakmai útmutatásai szerint dolgozott, mert az alkalmazott nyövénytant legalább olyan jól ismerte, mint az elméleti részt. Amikor az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a Művelődési Minisztérium ismertette a tanulók kísérletezésével kapcsolatos elképzeléseket - ami a szaktanárok számára szenzációs újdonságként hatott -, ő ironikusan mindig megjegyezte: „Most megint feltalálták a spanyolviaszt! Én ezeket már több mint 20 éve megvalósítottam a Képzőben!” Mikor kérésére átkerült a református gimnáziumba, folytatta a színvonalas szakmai munkát. Az iskola északi oldalán létrehozta a biológiai kertet, mely akkor országos hírnévre tett szert. Természetesen nem volt benne annyi faj, mint egy komolyabb füvészkertben, de minden megtalálható volt, amire a rendszertani kategóriák és a társulások tanításánál szükség volt. A kert egyik sarkába építtetett egy kis szerszámos kamrát is, és éveken keresztül dolgozott mellette egy hivatalsegéd, akinek a kerti munkákon kívül más feladata nem volt. A kert beosztását is ő tervezte meg az alábbiak szerint: 1. mocsári növények, 2. vízinövények, 3. homoki és sziki növények, 4. sziklai és hegyi növények, 5. ipari és gyógynövények, 6. konyhakerti növények, 7. tűlevelű és lomberdő jellemző aljnövényzettel, 8. virágoskert. Minden féltve őrzött „kincsét” füzetlapokból maga készítette papírtasakok- ban tárolta, akár a korrózió tanításánál használt fémdarabok, akár növényi magvak voltak. Általában ceruzával írt. 50
