Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)
Dr. Egey Antal (1903-1994)
Dr. Egey Antal (1903-1994) Az előbb diák, majd később tanár-társ Sipos István az alábbiakban foglalja össze a mindenki által tisztelt és szeretett Tóni-bácsival kapcsolatos emlékeit: Életrajzi összefoglalást írni pályafutásáról megtisztelő és nehéz feladat. Megtisztelő azért, mert olyan emberről kell írnom, aki több évig volt tanárom, és több évig lehettem kollégája is. Életében is tiszteltem példaadó munkavégzése, embersége és magasan fölöttünk álló tudása miatt. De tiszteltem azért is, mert ha valamit elvállalt, azt csak „pontosan”, szépen, mindenkor „felsőfokon” teljesítette. Ha munkatársai - akáj diák, akár tanár volt - nem így végezték feladatukat, azt önmagára nézve sértőnek tartotta. Ez az írás azért nehéz feladat, mert egy nagyon gazdag és sokrétű élet- utat kell összefoglalnom úgy, hogy lehetőleg minden területét érintsem. Sátoraljaújhelyen született 1903. augusztus 23-án. Édesapja asztalos volt, a MÁV helyi műhelyében dolgozott. Édesanyja, született Bozsó Erzsébet a családot tartotta össze. Nővére, Matild (1901 -1991) tanítónő lett, húga Emma (1906-1991) polgári iskolát végzett, Erzsébetet (1910-1914) a diftéria vitte el korán. A család anyagi erejéből arra nem tellett, hogy pataki diák legyen. Református létére a helyi piaristák szeretettel fogadták és nevelték. Utóbb mesélte, hogy az az Enyedy Andor volt a hitoktatója, aki később a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke lett. Elbeszélése szerint „nagyszerű ember volt, aki a legtöbb nevelési célkitűzését indirekt módszerekkel valósította meg”. Kitűnően tanult, 1921-ben érettségizett. A pesti tudományegyetem mellett felvételt nyert az Eötvös Collegiumba. Vegytan-természetrajz szakon végzett. Rövidesen a növényrendszertani tanszék belső munkatársa lett. 1925- ben abszolvált, ezt követően gyakornoknak, majd tanársegédnek hívta meg professzora, Tuzson János. Tanárvizsgát 1927-ben tett. 1930 őszén pályázat útján a sárospataki tanítóképző intézetbe került, rövidesen internátus felügyelői megbízást is kapott. 1932-ben summa cum laude doktorált. Főtárgya a növényrendszertan volt, melléktárgyaknak a geológiát és az ásványtant választotta. 1934-ben kötött házasságot Lányi Katalinnal (1911-1994). Két gyermekük született, Tibor (1937- ) és Katalin (1938- ), mindketten bölcsészdiplomát szereztek. Tibor nyugdíjba vonulásáig a Pest Megyei Levéltár igazgatója volt (1971-2003), Katalin tanárként ment nyugdíjba. 1937-ben a Tanítóképzőintézet igazgatója lett. Amikor 1950-ben a képzőt államosították, annak igazgatását már nem vállalta. A VKM 194049