Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Bódy Dénes (1883-1975)

szonettel, őszinte tisztelettel, igaz nagyrabecsüléssel és sok áldáskívánással vett tőle búcsút nyugalomba vonulása alkalmából.

Bódy Dénes Erdélyből került Sárospatakra, arról a földről, amelyet oly sok drága, megszentelt emlék és annyi hálára kötelező tett és szolgálat fűz Alma Materünkhöz... Sárospatakon végezte el theológiai tanulmányait. Itt jegyezte el magát az Isten és Igéje szolgálatára, és ettől kezdve bármerre ment is a későbbi évek során, mindvégig megmaradt szívében-lelkében Patak hűséges, szerető fiának.

Gazdag tudását, széles látókörét, bölcsességét, egyházhoz és iskolájához való hűségét, szolgálatkészségét egyházi és iskolai részről egyaránt kellőképpen méltányolták és értékelték. Az alsózempléni református egyházmegye közgyűlésének és a főiskolai igazgató tanácsnak hosszú éveken át volt tagja. Utóbbi tisztét tanári karunk bizalmából nyerte el... Az a buzgalom és igyekezet, amivel 25 éven át a gimnázium I. Rákóczi György Egyesületét vezette, mint annak tanárelnöke, az az atyai szerető lelkűiét, amivel konfirmandus növendékeit készítette elő esztendőről-esztendőre hitvallástételre, és amivel nemcsak a tényleges, de még a volt diákjainak a pályafutását is kísérte, segítette, s az a baráti lélek, szívélyes, kollegiális magatartás, derűs humor és békességre törekvés, ami tanártársaival való érintkezésében látszott meg legjobban, mind olyan tulajdonságok és szolgálatok, amelyekért csak köszönet és elismerés illetheti Bódy Dénest.

A 40-es évek második felében, a Bódy Dénes nyugdíjba menetele előtti években, olyan változások történtek társadalmi méretekben, melyek kihatással voltak a diákság magatartására is, melyeknek következtében a szelíd, idősödő vallástanár és a csínytevésre mindig kész diákság között a távolság egyre nőtt. Olykor méltatlan módon keserítették meg vallástanári munkáját a szelíd magatartásával visszaélő diákcsínyek.

Bódy Dénes nyugdíjba menetelekor olyan búcsúlevelet írt az igazgatótanácshoz és az egyházkerület elnökségéhez, mely tükrözi gazdag lelkiségét és a pataki iskola iránt érzett hűségét és szeretetét. Idézet a levélből:

A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 157.030/1948. V. ü.o.sz. rendelkezésével kérelmemre 42, ebből a sárospataki főiskolában 28 esztendeig tartó szolgálatom kitöltésével 1948. szeptember 1-től nyugdíjba helyezett. A miniszter úrnak emez intézkedését megnyugvással vettem tudomásul. Midőn ezt a rendelkezést a Nagytiszteletű Igazgatótanácsnak, valamint a Főtiszteletű Egyházkerületi Elnökségnek, mint egyházi és iskolai felsőbbségem- nek a magam részéről is tisztelettel bejelentem, csak azért teszem, hogy alkalmat vehessek a főiskola és annak bölcs kormányzótestülete: az Igazgatótanács, a Tiszáninneni Református Egyházkerület, és a Köziskolai Szék iránt érzett tiszteletem és hálám őszinte kifejezésére, mely nem kis megha- tódottsággal tölti el lelkem, az egykor boldog és vidám diákkorból a pálya és az élet őszére érkezett, távozó tanárnak. - Az arcok, melyek az 1902. év őszén Patakra érkezésemkor mosolyogva és biztatólag fogadtak, a karok,

33