Pataki tanáraink (1931-1952) (Sárospatak, 2005)

Bódy Dénes (1883-1975)

melyek a messzi országrészből érkezettnek támogatásra nyíltak, majd később a kitüntető bizalommal tanári szolgálatra hívtak, tovatűntek, elpihentek már, de az Alma Mater csekélységemmel szemben ifjúságomtól kezdve az élet őszéig sugárzó szeretete, gondoskodása, támogatása tovább folytatódott azoknak részéről, kikre a főiskola kormányzásának...köztük nem egy dicsekedve említendő tanítványomnak tiszte és szent öröksége szállt. - Áldás az elköltözöttekre! Tiszteletteljes köszöntés a küzdőkre!

Atyák és testvérek! Köszönöm a drága főiskola szépséges munkamezején nekem, a szerény tanárnak juttatott immár véget ért kitüntető megbízatást, az elnézést erőtlenségemért, a megértő támogatást szolgálatom gyönyörűségessé tevéséért, könnyebbítéseiért, a sok jóságot, mit el sem sorolhatnék, de a főiskola áldott pecsétjét életem hátralévő idejében is szívemben és arcomon hordozom, mint a klasszikus költő is mondja: „Saepe tacens voces verbaque vultus habet” (Szónál többet mond gyakran a hallgatag arc).

B. Gy.

34