Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Debrecen - Szabadi István: „Flacco, quod pier ique fabulant... ”

plerique fabulant, sed a vicinis Germanis nomen accepisse constet1 — írja Bongarsius. A Flaccus római vezérről szőtt történetről, a Flaccus-Valachus név, illetve a Flaccia-Valachia nevek azonosságáról sokáig azt hitték, hogy Aneas Sylvius Piccolomini 1458-ban készült „Europa”-jában bukkant fel először. Ezzel szemben Kulcsár Péternek egy tanulmányából kiderül, hogy már Petrus Ransanusnál szó szerint megtalálható az a hely, amely Flaccus nevének eltorzulásával foglalkozik,2 jelen sorok írója pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a Flaccus-történet elemei már jóval Ransanus előtt, legalább a 12. század vége óta adottak voltak, és ezek az elemek bármikor egységes képpé állhatták össze - egy éppen aktuális program keretében.3 A történet az elkövetkezendő században szinte valamennyi, a valachusokat megemlítő munkába belekerült: idézhetnénk Sabellicus, Vadianus, Stephanus Taurinus, Tranquillus Andronicus, Sebastian Münster, Sebastian Franck és sok más kozmográfus leírását, ahol kritika nélkül bukkan fel egészen Bongarsiusig.

A román etnogenezisről szóló, a reneszánsz idején alkotott elképzelés, azaz a humanista kontinuitáselmélet történetének máig legteljesebb magyar nyelvű feldolgozását Tamás Lajos 1935-ben megjelent Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajánában című könyvében találjuk meg.4 Az elméletről legújabban rövid összefoglalót olvashatunk Vékony Gábor 1989-es Dákok, rómaiak, románok című kötetében,5 mely áttekintés Adolf Armbruster 1977-es, a kérdés történetének teljes feldolgozására vállalkozó La romanité des Roumains című munkájának tényanyagán alapul.6 Bár Vékony Gábor Armbruster következtetéseit több lényeges ponton hibásnak tartja, egy helyen nem tér el sem tőle, sem Tamás Lajostól: mindhárman helytelenül, de úgy vélik, hogy a kontinuitáselmélet a 17. század közepéig egyeduralkodó volt.7 Látjuk, hogy Bongarsius mesének, kitalált történetnek tartja a Flaccusról szőtt történetet, és helyesen párhuzamot von a románok valachus (innen ered a magyar nyelvben élő oláh elnevezés) és a többi újlatin nyelvet beszélő nép korabeli elnevezése között. Rajta kívül Antonius Verantius azaz Verancsics Antal De situ Transilvaniae, Moldáviáé et Transalpinae című, 1538-ban keletkezett, a szerző által kéziratban terjesztett munkájában olvashatunk hasonló

1 "Közismert már, hogy a Dáciában őrhelyeket fenntartó rómaiak maradékai nevüket nem a nép ősének hazudott Flaccustól, ahogy a legtöbben mesélik, hanem a szomszédos germánoktól kapták."

2 Kulcsár Péter: A Corvinus-legenda. In: Mátyás király 1458-1490. Szerk.: Barta Gábor. Budapest, 1990. 28.

3 Szabadi István: Humanista toposzok... 32.

4 Tamás Lajos: Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajánában. Budapest, 1935.

5 VÉKONY Gábor: Dákok, rómaiak, románok. Budapest, 1990.

6 Adolf ARMBRUSTER: La romanité des Roumains. Bucuresti, 1989.

7 Szabadi István: Diskussionen über die Herkunft der Rumänen aus dem 16. Jahrhundert. Acta Classica Universitatis Scientiarum Debreceniensis 1998-1999 (XXXIV-XXXV). 117-122.

es 54 BO