Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Debrecen - Szabadi István: „Flacco, quod pier ique fabulant... ”

mányairól.1 Binder Pál szerkesztésében az 1970-es évek közepén kaphattunk szép válogatást erdélyieknek a régi Európában tett utazásairól.2

Nálunk a külföldi egyetemek magyarországi neveltjeiről Waczulik Margit készített igen értékes kiadványt,3 majd hasonló igényességgel, bár sajátos koncepció szerint Itália-központúan jelent meg pár éve Kovács Sándor Iván szerkesztésében egy, a 15-18. századi magyar utazási irodalmat bemutató kötet.4

Visszatérve a wolfenbütteli kiadvány (Reiseberichte als Quellen...) tanulmányaihoz: magyar részről Kisbán Eszter tekintette át Magyarország kora újkori jelenlétét az európai utazási, földrajzi irodalomban.5

Itt kell megjegyezni, hogy a 15. században fellendült geográfiának a mai értelemben vett földrajztudományhoz sem módszereiben, sem tárgyában nem sok köze volt. „A klasszicitás újjáélesztése” - Kulcsár Pétert idézve - „a filológia körébe utalta a geográfiát”.6 A földleírás fejlődésének rugóját a humanista tudományosság azon törekvésében találjuk meg, amely az antik állapotok sokoldalú feltárását tartotta szem előtt. Előtérbe került annak a kimutatása, hogy valamely család vagy nép mely ókori családnak vagy népnek a leszármazottja. A humanista írók érdeklődési körébe így a középkor nem tartozott bele, sem annak írott dokumentumanyaga. A humanista földleírásnak másik jellemző vonása az, hogy egy-egy város, táj, ország ismertetésekor azok híresebb épületeinek, személyiségeinek, bőséges vagy kiváló terményeinek felsorolása, az azokhoz kapcsolódó események felemlítése közhellyé válva vonul végig a különböző műveken. Ugyanezt elmondhatjuk az ott lakó népek karakterének, esetleg származásának az előadásáról is. Viszonylag ritkán találkozunk földrajzi leírásokban azzal, hogy a szerző a korábban akár tucatszámra felbukkant toposzok realitásáról értekezne, azt mérlegelné, bírálná, vagy elvetné.7

1 Tónk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a középkorban. Bukarest, 1979. SZABÓ Miklós - Tónk Sándor: Erdélyiek egyetemjárása a korai újkorban 1521-1700. Szeged, 1992.

2 Utazások a régi Európában 1580-1709. Válogatta, az előszót és a jegyzeteket írta Binder Pál. Bukarest, 1976.

3 WACZULIK Margit: A táguló világ magyarországi hírmondói XV-XV11. század. Budapest, 1984.

4 Magyar utazási irodalom. 15-18. század. Válogatta KOVÁCS Sándor Iván. A szöveget gondozta és a jegyzeteket írta MONOK István. Budapest, 1990.

5 Eszter Kisbán: "Europa" et "Hungária" in Reiseberichten der frühen Neuzeit. In: Reiseberichte als Quellen... 193-199.

6 KULCSÁR Péter: A humanista földrajzírás kezdetei Magyarországon. Földrajzi Közlöny 1969 (17). 299.

7 Szabadi István: Humanista toposzok Erdély földrajzi leírásaiban. Studia Litteraria

1994 (XXXII). 31-41.

eg 52 80