Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Debrecen - Gaál Botond: Etnicitás, egyház és az Európai Unió

ba szándékoznak menni, s ezért komoly erőfeszítéseket tesznek a gazdaságuk szerkezetének átalakításában. Ez azonban nem elegendő. Észre kellene venniük, hogy tulajdonképpen akaratukon kívül belekerültek egy olyan nagy történelmi mozgásba, amelynek szellemi rugói a keresztyén gondolkodásból származnak és számukra nem az többé a kérdés, hogy ők miként juthatnak el Európába. Igazából Európa megy keletre, a keresztyén örökséggel bíró Európa közelít feléjük minden értékével, és ezt kellene észrevenniük, ennek az elvárásnak kellene eleget tenniük. Sajnos, ők úgy képzelik el az európai népek közösségében való létet, hogy annak lefölözik hasznait és ugyanakkor ők élik majd a maguk nemzet-állami létüket az eddigi, tévesen értelmezett erkölcsi normáik szerint. Ezt a skizofrén magatartást az egyháznak bátran föl kellene tárnia és kivezetni a népet ebből a zsákutcából.

Minden népnek vannak saját hagyományai, szokásai, kultúrája, örökölt normái, amelyek szerint megszervezi nemzeti vagy állami létét. A profán értékekre gondolunk. Ha egy nép ezt az örökségét abszolút rangra emeli és mindent ehhez viszonyít, vagy mindenben eszerint cselekszik, akkor még a társadalmi fejlődésnek csak egy alacsonyabb szintjén van. Ez csupán még az ösztönös autonómia szintje, mely ellen még nem is szólhatnánk semmit. Ha azonban egy nép keresztyénnek is mondja magát, azaz számol a heteronómiá- val is, ugyanakkor azonban a keresztyénségébe belekeveri a népiségének törvényeit, akkor már baj van. Még nagyobb baj az, ha a keresztyénsége fölé helyezi a népiségéből származó gondolkodásmódját. Ilyen példát mostanában nemcsak a románoknál láttunk, hanem a szerbeknél is és a szlovákoknál is. Például az igen nagy számban lévő nacionalista románok azt szeretnék, ha az Erdélyben élő több mint két millió magyarság föladná identitását, s helyette lassú folyamatban asszimilálódna, s végül románnak vallaná magát. De van ennél durvább megnyilatkozásuk is. A Nagy-Románia Párt ugyanis térképen hirdeti mindenütt Romániában, hogy célja a mai Magyarországból elfoglalni az egész Tiszántúlt, amelynek lakossága 99%-ban magyar, s többségében református, aztán jelentős számban római katolikus és kisebb mértékben lutheránus és görög katolikus. Ezt a román Pártot az sem érdekli, hogy az Erdélyben élő magyarság, legyenek azok katolikusok, evangélikusok, unitáriusok, baptisták, vagy reformátusok mind a nyugati keresztyénség kultúráján nevelkedtek, s ezzel szemben ők a keleti keresztyénség gondolatvilágát képviselik. Ezért nem akarják megengedni az erdélyi magyarságnak, hogy saját egyetemet alapítson, amelynek a hallgatói anyanyelvükön, azaz magyarul tanulhassanak. Szándékuk lényege az, hogy be kell olvasztani mindenkit a román nemzetbe, s ebből egy homogén nemzetet létrehozni.

Ez egy olyan tipikus példa, amely teljes mértékben idegen a keresztyén gondolkodástól. Jézus Krisztus ugyanis a népiségünk törvényeit is félretette, s adta helyette a szeretet szabadságára épülő törvényt. Ez mentes minden önkénytől, erőszaktól, faji előítélettől, faji gőgtől, a kisebbségek megalázásától, vagy erőszakos elnyomásuktól. Ez a gyökeresen új szeretet-parancsolat nem

es 35 so