Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Debrecen - Lenkeyné Semsey Klára: A gyülekezeti tisztségviselők választásának kritériumai
teszünk. Nyelvi- és szituációelemzés nélkül felszínes marad bibliaismeretünk, és szakszerűtlen az újszövetségi fogalmak értelmezése. Ha a mai kategóriában akarjuk megfogalmazni az lTim 3,8kk-ben szereplő diakonosz tisztét, akkor azt mondhatjuk, hogy a gyülekezeti lelkipásztor fogalmának felel meg az. A gyülekezeti szolgálatot teljesítő iránt ugyanaz alapjában véve a követelmény, mint az episkoposz iránt. Tiszteletre méltó személyiségnek kell lennie, aki szolgálatát példamutatóan tudja ellátni. A nyelv iránt támasztott igény, tehát a beszédben való egyenesség, becsületesség igényének említése összefügg azzal, hogy hivatásának gyakorlásához ez mellőzhetetlenül hozzátartozik. Egyenes, tiszta, világos beszéd, egyértelmű, alakoskodástól, kétszínűségtől mentes magatartás méltó ahhoz az ügyhöz, amelynek képviselője, követe. A másik két igényt kifejező fogalom is azt mutatja, hogy a szolgálattal összefüggő kísértéstől óvja az apostoli útmutatás a gyülekezeti szolgálattevőt. Az úrvacsorával való élés feltételezi a bort, aminek nem lehet rabja. A káros szenvedély kizárja a szolgálatra való alkalmasságot. Pál részéről az intelmek és igények megszólaltatása során a szeretetből való lelkigondozói tapintat nyilvánul meg, amelynek értelmében nem szabad kísértést jelentő munkakörbe állítani azt, akinek arra hajlama van. A személyi adottságok mérlegelése szükséges a szolgálat szempontjából, nemcsak a szolgálat értéke, hanem a szolgálattevő, az egyén megbecsülése szempontjából is. Aki nem alkalmas a pásztori tisztre, az más munkakörben lehet Krisztus hűséges követője. A gyülekezet építése és az egyén megbecsülésének a szempontja között mély összefüggés van. A szolgálattal összefüggő igény a nyerészkedés kizárására vonatkozó útmutatás is. Akinek adományokkal és pénzzel kell bánni, mint ahogyan a gyülekezetben kell, hiszen az egymás iránti felelősség gyakorlása része volt az istentiszteletnek. Az adományokat át kellett venni, és tovább kellett adni, aki tehát ezt hivatásszerűen végzi, azt nem határozhatja meg a nyerészkedés szelleme. A gyülekezet pénzkezelése, amelyeket a szegényeknek, betegeknek, bajban lévőknek kellett eljuttatni, abszolút megbízható ember szolgálatát feltételezi. Ezért fűzi hozzá ezekhez a követelményekhez a következőt: a hit titkával rendelkező és tiszta lelkiismerettel járó legyen az, aki a gyülekezetben szolgál. A rejtetten munkálkodó, de minden embert számontartó Istennel élő közösségben legyen. A hit titkát, vagyis az evangéliumot, amely Isten megváltó munkájáról tesz bizonyságot ismerje úgy, hogy annak következményét magára nézve vállalja. Élő hittel, tiszta lelkiismerettel lehet az Úrhoz méltóan gyülekezeti munkát, pásztori tisztet betölteni. A gyülekezetért való felelősség és a szolgálattevő iránti felelősség jegyében való a megvizsgálásra vonatkozó útmutatásról van itt szó. Ennek körülményeit azonban nem ismerjük. Minden valószínűség szerint egyrészt az egészséges tudomány ismerete, másrészt annak gyakorlati érvényesítésére vonatkozik az itt meghatározott igény. Ennek kellett megfelelnie annak, aki a gyülekezetekben szolgálhatott. (8-11) cg 29 go
