Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
Márkus Mihály Gondolattöredékek egy 19. századi prédikáció olvastán Kiss Ádám 1795. december 25-én született Garamkissallón, református lelkészcsalád gyermekeként. Tanult Hódmezővásárhelyen, Debrecenben, Pápán; 1822/23-ban Jénában és Göttingenben. 1827-től haláláig (1838. augusztus 29.) a dadi (Komárom megye) eklézsia pásztora. Prédikációs kötetének bevezetője szerint mivel „hitsorsosainknál nem oly számosak még a nyomtatott egyházi beszédek”, négy kötetnyi prédikációját adatta ki Pesten (1835-38). Kiadványának kelendőségét jelzi, hogy 1838-39- ben még egyszer megjelent ugyanott. Később unokaöccse, Sz. Kiss Károly ismét megjelentetett két kötetet, „hadd ösmerjék, és hadd használják” a lelkészek.1 2 A 20. század eleje tehát éppen úgy a magáénak érezte ezt a könyvet, mint a 19. század derekán élő nemzedék! Az első kötet első darabjának a címe: „Felséges V. Ferdinánd magyar királlyá koronázásakor”. A prédikáció nem utal elhangzásának esetleges dátumára. V. Ferdinánd (1793-1875) I. Ferenc (1768-1835) és Bourbon Mária Terézia legidősebb fia. Még apja életében, 1830-ban magyar királlyá koronázták. (1848-ban unokaöccse, 1. Ferenc József javára lemondott a trónról.) A prédikáció bibliai alapigéje János 10,30: „Én és az Atya egy vagyunk”. - Az igeteológián felnőtt nemzedék számára a párosítás önmagában a blasz- fémia határát súrolja. Később ilyesmit olvasunk benne: „...úgy tetszik nékem, mintha a nemrégen koronáztatott felséges fejedelem, V. Ferdinánd szólana hozzánk, jobbágyaihoz szelíden és a szeretet nyelvén: „én és az atyám egy vagyunk...” - ezzel a szakmai megbotránkozásunk teljes lesz. Talán valamit enyhít rajta a később következő, politikai lojalitásból fakadó magyarázat: „miként szelídek voltak az esztendők, amelyeket engedett Isten felséges I. Ferencünknek, úgy szelídek lesznek azok is, melyeket V. Ferdinándnak engedénd az országlásban.”' 1 KISS Ádám: Egyházi beszédei. Pest, 1835-1838; az előszóból. A harmadik (válogatott) kiadás: Sz. Kiss Károly (kiadó): Kiss Ádám egyházi beszédeiből Komárom, 1904. Olvassunk a késői méltatásból: „Kiss Ádám a magyar prédikáció irodalom klasszikusainak a legjelesebbje, kit eddig felül nem múlt köztünk, csak megközelített Szilády János. Ami a franciáknak Bourdaloue vagy Massülon: az nekünk Kiss Ádám. Ifjabb papi nemzedékünknek - azt hiszem — hasznos szolgálatot teszek Kiss Ádám egyházbeszédeinek újra kiadásával. Hadd ösmerjék és hadd használják!” 2 Kiss á. i. m. 1-2. cg 209so
