Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
Tegyük félre előítéletünket: ez lenne a racionalizmus? Felejtsük el bot- ránkozásunkat, és olvassuk tovább a prédikációt. A bevezetése pontos és tiszta - ortodox - szentháromságtani összefoglalás. A titkot titokként hagyja meg: „szent homály borong a szavak fölött”. Idézi nazianszi Gergely ismert mondását az egység és a háromság összefüggéséről. Vallást tesz az Atya és a Fiú egységének, a Teremtő és a Megváltó ösz- szetartozásának az üdvösségünkre való hasznáról: a Fiú „azt akarja, amit Isten akar, és azt cselekszi, amit Isten cselekszik”. A Szentlélek szerepének mintegy elhallgatása a magyar református egyházban meglévő, rejtett antitrini- tarizmusra utal. Ezután következik a koronázás, a felséges atya és a felséges fia közötti „öszvetartozás” felemlítése. A prédikáció menete számára ez nem több, mint időbeni behatárolás, nem más, mint tulajdonképpen „szószéki hirdetése” az ország és a nép számára nem közömbös események (amelyről másunnan aligha nyerhetnének hiteles híradást az atyafiak). Ma vitatható, hogy egyáltalán van-e szükség efféle szóbeli tájékoztatásra, - hozzá még ilyen jellegű kommentálásra. Nem túlzásba vitt lojalitás ez? S ha tájékoztat: biztos, hogy ennek az igehirdetés formai keretei között kell elhangoznia? A prédikáció derekas része ezek után „szülékhez és gyermekekhez” szól. „Tudunk sok öregeket, kiknek kezük noha reszket már a kormányon, mégis azt velősebb fiaiknak adni nem merik. Jó volna már nekik rogyott állapotukban, a hányatott korukban gyámolhoz dőlniek, de mivel gyermekeikben istápukat nem képzelhetik, kénytelenek ingadozni, s tántorogva járni tisztükben... Mi az oka, hívek, ennek a szembetűnő bizodalmatlanságnak? Mondják az öregek, hogy már ma nem olyan a fiatalság, mint régen volt, nem is úgy termett a mai gyermek, hogy szüléi tőle valamit várhatnának. De én ezt a vádat helytelennek tartom, s ott keresem hát a bizodalmatlanság okát, hogy talán a szülék voltak kötelességeikben hátrálok, s gyermekeik nevelését, boldogítá- sát a maguk kényének, kedvének utána tették annak idejében, azért nem mernek már most gyermekeikben bízni... így hát, ki semmi jót nem bátor várni gyermekeitől, bátor vagyok állítani, hogy azokat semmi jóra sem édesgetés, sem fenyíték, sem példamutatás által nem szoktatta...” Jézus szavát idézi, Pál apostolt citálja közben: az itt következő fejtegetését olvasva, evangéliumot, és erőteljes prófétai tanítást kapunk. A gyermekekre fordítva: „mondják a gyermekek, fiúk, leányok, hogy virág az száraz tövissel nehezen lakhatik, tél a nyárral, öreg az ifjúval öszve nem férhet. De mivel tudom, hogy az ember mindenik szakaszában éltének ember, ezt a mentséget fiataljainktól bé nem veszem. Abban keresem inkább az okát, miért hogy iijaink kevés bizodalomra méltóztatnak, hogy talán ők szüléik iránt tartozott tiszteletükben határlók, s magok viseletével teszik magokat érdemtelenekké, méltatlanokká... Legyetek csak tisztelettel, szeretettel teljesek, a gyarlóságokért türelmesek, engedelmesek szüléitek iránt, legyetek csak magatokon s kivánataitokon uralkodók, mértékletesek, takarékosok, Cg210&ű
