Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
Ladányi Sándor Ecsetvonások egy főgondnok arcképéhez Kiss Roland 1888-1967; dunamelléki református főgondnok: 1949-1956. A világi uraknak (földesuraknak, patrónusoknak - a „ius patronatus” révén - [a „ius fundationis” és a „ius reformandi” lényegében ebbe a csoportba tartozik, egyszerűen azonban „földesúri jog” néven szokták emlegetni] - tulajdonképpen Szent István korától) volt bizonyos beleszólásuk az egyházközségek életébe, sőt a magasabb egyházi testületek munkájába is, noha „nem tisztüknél fogva”, de ők engedélyeztek pl. egy-egy egyházi gyűlés összehívását és biztosították annak zavartalan lefolyását; vagyis „védték” az egyházat (igaz annak - főleg később - „ára” is volt). Ez, az egyház életébe, dolgaiba való beleszólási lehetőség hol pozitíve, hol kevésbé pozitíve, esetleg kifejezetten negative hatott az egyház életére (lásd a reformáció, majd az ellenreformáció korát).1 Ennek a pozitív védelmi szerepnek különösen az 1715. évi XXX. törvénycikk érvénybeléptetése (amely - köztudottan - kivette a vallásügyek tárgyalását az országgyűlések kezéből és a királyi felségjogok közé sorolta azt, de „lehetőséget” adott mindenkinek arra, hogy sérelme esetén saját, és nem a közösség nevében panasszal közvetlenül a királyhoz forduljon) után nőtt meg. Ezért az 1734. november 5-én, Bodrogkeresztúron, Dőry András birtokán összeült tanácskozás („Bodrogkeresztúri Konvent”)2 a szuperintendensek (püspökök) mindegyike mellé egy-egy főgondnokot (főkurátort), az esperesek mellé pedig „coadjutor curator”-t (segédgondnokot) állított, akiknek feladata az lett, hogy az egyház érdekeit képviseljék a világi, állami hatóságok, szervek (pl. vármegyék, országos hivatalok, az uralkodó, stb.) előtt, valamint, hogy az egyház ügyeinek intézőit, védőit (pl. az ágenseket) segítsék.3 A bodrogkeresztúri tanácskozás - időhiányában (hiszen már készen volt, kihirdetés előtt állt a II. 1 RÉVÉSZ Imre: A földesúri jog szerepe a magyarországi ellenreformáció szolgálatában. Theologiai Szaklap, 1912.; Szabó István: A jobbágy vallásügye. Tanulmányok a magyar parasztság történetéből, Budapest, 1948. 2 Nagy Sándor Béla (szerk.): A „Bodrogkeresztúri Konvent" 200 éves jubileumának Emlékkönyve. Sárospatak, 1934.; ZOVÁNYI Jenő: Egyetemes főgondnok és főconsistorium a magyarországi ref. egyházban. Budapest, 1903.; DIENES Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből. Sárospatak, 1998. 3 ZOVÁNYI Jenő: Ágensválasztás 1762-1763-ban. Protestáns Szemle 1914.; Ladányi Sándor: Az ágensi hivatal története a magyarországi ref. egyházban. Kézirat, Budapest, 1973. 0319980
