Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Debrecen - Ifj, Fekete Károly: A Vécsi Szövetség

Amikor tehát Makkai Sándor Ravasz távozása után főjegyző- püspökhelyettes lett, ráterhelődött az erdélyi református egyház nehéz helyzete. Egyházmentő gondolatait először Tavaszy Sándorral osztotta meg, aki társa lett abban, hogy a rokonérzelmű és a fejében hasonló terveket forgató Csíky István marosvécsi lelkész bevonásával hívják baráti szövetségre az erdélyi református lelkipásztorokat. Az említettek (Makkai-Csíky-Tavaszy) és még néhányan, Gönczy Lajos Gyulafehérvárról, Hegyi András Körtvély- fájáról, Kosa Mihály Vajdakamarásról, Mátyás Ernő Székelyföldvárról, Torró Miklós Ikefalváról, Zoltáni Pál Sáromberekről voltak a Vécsi Szövetség alapító tagjai.1 Eredetileg 12-en kaptak meghívást, de Imre Lajos magyarországi útja miatt, Soós Béla árapataki lelkész betegsége miatt, Kovács Benedek kézdivásárhelyi lelkész pedig akadályoztatása miatt nem tudott elmenni Marosvécsre.

A Szövetség az egyház lelki megújítására törekedett. Tagjai felismerték, hogy “az erdélyi magyarság a régi Magyarország politikai csődjének következményeit nem utolsó sorban éppen azért kell hordozza, mert az egyház nem akart egyház lenni, s lényegét a nemzeti ellenállás, majd a nemzetmegtartás feladatában látta. Az egyház legfontosabb, sőt egyedül lényeges szolgálata a tiszta igehirdetés, gyülekezeti istentiszteleti és evangelizációs formájában s döntő tisztsége a lelkipásztorság... Kultúra és nemzet az evangéliummal megszentelendő valóságok, önmagukban véve bálványok is lehetnek, csak Krisztus ügyének szolgálatában válnak igazán értékessé, becsülendőkké. Az intézményes és adminisztráló hivatalos egyházi szervezet önmagáért való életének napjai meg vannak számlálva, a lelki, missziói egyház kegyelmi ideje következik s ezért az egyház nem lehet egy sérelmi nemzeti politika — bármily kitűnőnek látszó — cégjelzője és takarója, hanem az adott viszonyok között kell a rábízott nép életének lelki irányítója, mindennapi munkájának meg- szentelője, szenvedéseiben vigasztalója és a hitből fakadó szeretet tevékeny közösségébe szervezője legyen.”2

Révész Imre, aki jól ismerte a tagokat és lelkes üdvözlője a Vécsi Szövetség megalakulásának, kis túlzással még azt is mondhatnánk, hogy “debreceni pártoló tagja”, így jellemezte az induló szövetséget: “Ez a finom és tiszta baráti hálózat igen széles kiterjedésű földrajzilag is, ...még sokkal szélesebb kiterjedésű bensőleg, amennyiben a legkülönbözőbb vérmérsékletű és legváltozatosabban eltérő teológiájú tagokat - szélső pietistától szélső rationalistáig

1 A Vécsi Szövetséghez ld.: Dr. Nagy Géza: Akik kősziklára építettek. Kolozsvár. 1937. 227.; Részlet Vásárhelyi János Önéletrajzából. Confessio 1988. 4. sz. 92.; GÁLFY Zoltán: Vásárhelyi János püspök. Református Szemle. 1988. 5-6. sz. 439- 440. — A VSz megmaradt jegyzőkönyveit és levelezését az Erdélyi Egyházkerület Kolozsvári Gyűjtőlevéltára őrzi a Juhász Albert hagyaték részeként.

2 Makkai Sándor: Szolgálatom. Ref. Zsinati Sajtóosztály. Budapest, 1990. 101.

03 13 SO